Péntek, 2024-03-29, 9:17 AMFőoldal | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü

...

«  Augusztus 2012  »
HKSzeCsPSzoV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031
Blog
Főoldal » 2012 » Augusztus » 11 » Fekete Adrienn: A porcelánbalerina - Benedek Elek meseíró pályázat I. díjas írása
12:40 PM
Fekete Adrienn: A porcelánbalerina - Benedek Elek meseíró pályázat I. díjas írása

                                   A porcelánbalerina
Hol volt, nem is volt, talán északon vagy délen, valahol Feketeország közepében,talán abban az időben, amikor még a Hétfejű Sárkány is létezett,élt egyszer egy huszárból lett király, feleségével és csöppnyi leánykájával.Szélike, mert így hívták a királylányt mindig is egy makacs,öntelt és akaratos gyermek volt.


 Szülei a világ minden tájáról hozattak tudósokat, tanárokat, zenészeket, hogy művelt és okos legyen. Azt szerették volna, hogy világhírű hárfán játszó királykisasszony legyen, de Szélikét mindezek mellett csak a balett érdekelte. Nagyon sokszor  kiszökött a gyémántkastélyból és az Üveghegyen túli erdőben titokban táncolhasson. Madárcsiripelés mellett  balettlépéseket tanult, piruettezett s  minden alkalommal ronggyá szaggatta a cipellőit. Amikor az utolsó cipője is elszakadt, a királyné megkérte Szélike dajkáját, hogy kísérje ki a királylányt a vásárba. Szélike csak válogatott a topánkák között, egyik sem felelt meg neki, pedig olyan gyönyörűek voltak, hogy mások csak sóvárkodva nézték. Az egyik pillanatban , mikor a dajkája nem figyelt reá, a királykisasszony elfutott mellőle és a piac sarkában észrevett egy ütött-kopott sátort .A sátor tulajdonosa egy vén vasorrú bába volt, aki széles mosollyal odacsalogatta magához. Különféle topánkákat mutatott neki ,volt közöttük lyukas, ezüst, arany meg egy szénfekete. Szélike nevetett a választékon. Gúnyos viselkedésével felbőszítette az öregasszonyt, aki a fejéhez vágta a szénfekete topánákát. Szélike felemelte a cipellőt s abban a pillanatban a csúnya topánkából rubinkövekkel kirakott balettcipő lett. Nagyon megtetszett neki és felszerette  volna próbálni. A vén banya így szólt hozzá:

- Te neveletlen királylány,nem érdemled meg azt sem, hogy hozzád szóljak,lehet a tiéd a cipő,vidd csak boldogan.

Amint a lány elfordult, a vén banya átkot mormolt és ezt gondolta magában:,,Fogsz te még sírni Szélike, megbánod, hogy kinevettél ’’.A királylány megkeresve dajkáját visszaindult a várba. Alig tudta kivárni,hogy felpróbálhassa az új cipőjét. Amin belerakta lábát,selyemszalagok tekeredtek a lábára. Azonnal gyönyörű balett táncra perdült és megállás nélkül pörgött körbe-körbe. Amikor kifáradt leakarta vetni igen ám,de topánkája mégsem mozdult a lábáról.Széilke azt hitte,majd lerohad a lábáról, mint a többi.

Telt, múlt az idő, a királykisasszonyból gyönyörű királylány vált,a Napra lehetett nézni,de rá nem. Eladósorba került. A király és a királyné hiába könyörgött, hogy hagyja abba a balettet, inkább muzsikáljon a leendő kérőinek. Széilke hajthatatlan, szemtelen és könyörtelen lett. Nem érdekelte senki és semmi.

Jöttek a kérők sorba .Meglátogatta  Hattyú vitéz, Ambrus királyfi, katona,T áltos Jankó,Többsincs királyfi, Hammas Gyurka, a világvándor herceg, Gyöngyvirág Palkó, a Szalmakirály, Pengő királyfi, szabólegény, Szép Miklós, de egyik sem nyerte el a tetszését. Talán szíve is olyan szénfekete lett,mint a topánka eredeti színe.

Világhírű balett-táncosnő vált belőle, különböző országokba járt fellépni, mindig ugyanabban a cipőben. Még az ördög is meghívta vendégségbe. Kitűnően táncolt, de sohasem mosolygott. Egyik fellépésén egy bálban megakadt a szeme egy legényen. Szegfűhajú János volt az, aki kíváncsi lett a királylányra,ezért álruhában beszökött a bálba. János azonnal szerelmes lett, de Szélike szívében csak egy aprócska szikra lobbant iránta. Szegfűhajú János szerelméért könyörgött, aranytulipánt vitt neki, ezüstlovat a pajtájába. Csak egy kérése volt,ne táncoljon többé. Szélike szíve kezdett meglágyulni,t etszett neki János és még a világraszóló esküvőjükről is elkezdett álmodozni.

Szenvedélye a balett és a megátkozott topánka nem engedte meg,hogy mással boldog legyen. Ekkor jött rá, hogy a balettcipő begyökerezett a lábába és soha nem fogja elengedni. Ez volt a rút öregasszony átka.

Tehetetlenségében az Óperenciás-tenger partján akarta magát a szikláról vízbe vetni. Mielőtt leugrott volna lepergett szeme előtt az egész eddigi élete. Rájött mennyire sokat hibázott, nem figyelt arra, hogy a boldogság ott van a szeme előtt, elhanyagolta szüleit, semmibe vette Jánost és nem tisztelte a az emberi értékeket, csak saját magával törődött. Az erdő tündérei titokban kilesték s megpróbálták lebeszélni szándékáról. Varázsporral hintették be a cipellőjét de a selyemszalagok meg sem mozdultak. Viharos szél kerekedett,a távolból rémisztő vihogás hallatszódott. Sajnos az átoknak nem hogy vége szakadt volna,hanem még borzasztóbb lett. Szélike porcelán figurává változott,ugyanolyan gyönyörű vala mint éltében. Szíve többé nem dobogott se melegen, se feketén,porcelán lett az egész teste, ruhája és a megátkozott topánkája is. Egy könnycsepp ragyogott gyémántszerűen porcelán arcán.

Szegfűhajú János griffmadarán indult keresésére, de későn érkezett. A porcelán balerinát látva térdre rogyott,szíve ketté szakadt és ott halt meg szerelme mellett. A kerek erdőben János lelke ma is ott bolyong a porcelán balerina körül ,s minden évben ugyanazon a napon egy aranytulipánt tesz a lába elé.

Nem ártana az embereknek néha mérlegelniük: mi a fontosabb az életükben  a karrier vagy a tiszta boldogság?!

Fekete Adrienn  VII.5

Megtekintések száma: 783 | Hozzáadta:: Hírmondó | Helyezés: $
$
/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
Copyright MyCorp © 2024 | Az oldalt a uCoz rendszer működteti