A porcelánbalerina Hol volt, nem is volt, talán
északon vagy délen, valahol Feketeország közepében,talán abban az időben,
amikor még a Hétfejű Sárkány is létezett,élt egyszer egy huszárból lett király,
feleségével és csöppnyi leánykájával.Szélike, mert így hívták a királylányt mindig
is egy makacs,öntelt és akaratos gyermek volt. Szülei a világ minden
tájáról hozattak tudósokat, tanárokat, zenészeket, hogy művelt és okos legyen.
Azt szerették volna, hogy világhírű hárfán játszó királykisasszony legyen, de
Szélikét mindezek mellett csak a balett érdekelte. Nagyon sokszor
kiszökött a gyémántkastélyból és az Üveghegyen túli erdőben titokban
táncolhasson. Madárcsiripelés mellett balettlépéseket tanult,
piruettezett s minden alkalommal ronggyá szaggatta a cipellőit. Amikor az
utolsó cipője is elszakadt, a királyné megkérte Szélike dajkáját, hogy kísérje
ki a királylányt a vásárba. Szélike csak válogatott a topánkák között, egyik
sem felelt meg neki, pedig olyan gyönyörűek voltak, hogy mások csak sóvárkodva
nézték. Az egyik pillanatban , mikor a dajkája nem figyelt reá, a
királykisasszony elfutott mellőle és a piac sarkában észrevett egy ütött-kopott
sátort .A sátor tulajdonosa egy vén vasorrú bába volt, aki széles mosollyal
odacsalogatta magához. Különféle topánkákat mutatott neki ,volt közöttük
lyukas, ezüst, arany meg egy szénfekete. Szélike nevetett a választékon. Gúnyos
viselkedésével felbőszítette az öregasszonyt, aki a fejéhez vágta a szénfekete
topánákát. Szélike felemelte a cipellőt s abban a pillanatban a csúnya
topánkából rubinkövekkel kirakott balettcipő lett. Nagyon megtetszett neki és
felszerette volna próbálni. A vén banya így szólt hozzá: - Te neveletlen
királylány,nem érdemled meg azt sem, hogy hozzád szóljak,lehet a tiéd a
cipő,vidd csak boldogan. Amint a lány elfordult, a
vén banya átkot mormolt és ezt gondolta magában:,,Fogsz te még sírni Szélike,
megbánod, hogy kinevettél ’’.A királylány megkeresve dajkáját visszaindult a
várba. Alig tudta kivárni,hogy felpróbálhassa az új cipőjét. Amin belerakta
lábát,selyemszalagok tekeredtek a lábára. Azonnal gyönyörű balett táncra
perdült és megállás nélkül pörgött körbe-körbe. Amikor kifáradt leakarta vetni
igen ám,de topánkája mégsem mozdult a lábáról.Széilke azt hitte,majd lerohad a
lábáról, mint a többi. Telt, múlt az idő, a királykisasszonyból
gyönyörű királylány vált,a Napra lehetett nézni,de rá nem. Eladósorba került. A
király és a királyné hiába könyörgött, hogy hagyja abba a balettet, inkább
muzsikáljon a leendő kérőinek. Széilke hajthatatlan, szemtelen és könyörtelen lett.
Nem érdekelte senki és semmi. Jöttek a kérők sorba
.Meglátogatta Hattyú vitéz, Ambrus királyfi, katona,T áltos
Jankó,Többsincs királyfi, Hammas Gyurka, a világvándor herceg, Gyöngyvirág
Palkó, a Szalmakirály, Pengő királyfi, szabólegény, Szép Miklós, de egyik sem
nyerte el a tetszését. Talán szíve is olyan szénfekete lett,mint a topánka
eredeti színe. Világhírű balett-táncosnő
vált belőle, különböző országokba járt fellépni, mindig ugyanabban a cipőben.
Még az ördög is meghívta vendégségbe. Kitűnően táncolt, de sohasem mosolygott.
Egyik fellépésén egy bálban megakadt a szeme egy legényen. Szegfűhajú János
volt az, aki kíváncsi lett a királylányra,ezért álruhában beszökött a bálba.
János azonnal szerelmes lett, de Szélike szívében csak egy aprócska szikra
lobbant iránta. Szegfűhajú János szerelméért könyörgött, aranytulipánt vitt
neki, ezüstlovat a pajtájába. Csak egy kérése volt,ne táncoljon többé. Szélike
szíve kezdett meglágyulni,t etszett neki János és még a világraszóló
esküvőjükről is elkezdett álmodozni. Szenvedélye a balett és a
megátkozott topánka nem engedte meg,hogy mással boldog legyen. Ekkor jött rá,
hogy a balettcipő begyökerezett a lábába és soha nem fogja elengedni. Ez volt a
rút öregasszony átka. Tehetetlenségében az
Óperenciás-tenger partján akarta magát a szikláról vízbe vetni. Mielőtt
leugrott volna lepergett szeme előtt az egész eddigi élete. Rájött mennyire
sokat hibázott, nem figyelt arra, hogy a boldogság ott van a szeme előtt,
elhanyagolta szüleit, semmibe vette Jánost és nem tisztelte a az emberi
értékeket, csak saját magával törődött. Az erdő tündérei titokban kilesték s
megpróbálták lebeszélni szándékáról. Varázsporral hintették be a cipellőjét de
a selyemszalagok meg sem mozdultak. Viharos szél kerekedett,a távolból rémisztő
vihogás hallatszódott. Sajnos az átoknak nem hogy vége szakadt volna,hanem még
borzasztóbb lett. Szélike porcelán figurává változott,ugyanolyan gyönyörű vala
mint éltében. Szíve többé nem dobogott se melegen, se feketén,porcelán lett az
egész teste, ruhája és a megátkozott topánkája is. Egy könnycsepp ragyogott
gyémántszerűen porcelán arcán. Szegfűhajú János
griffmadarán indult keresésére, de későn érkezett. A porcelán balerinát látva
térdre rogyott,szíve ketté szakadt és ott halt meg szerelme mellett. A kerek
erdőben János lelke ma is ott bolyong a porcelán balerina körül ,s minden évben
ugyanazon a napon egy aranytulipánt tesz a lába elé. Nem ártana az embereknek
néha mérlegelniük: mi a fontosabb az életükben a karrier vagy a tiszta
boldogság?! Fekete Adrienn VII.5
|