Péntek, 2017-12-15, 3:19 PMFőoldal | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü

...

«  Augusztus 2012  »
HKSzeCsPSzoV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031
Blog
Főoldal » 2012 » Augusztus » 7 » Gondolatok - Ady a Tűz csiholója, Hodjak Prométhesz II, Shelley A megszabadított Prométheusz valamint Moby Dick rock-balladája kapcsán - a
7:35 PM
Gondolatok - Ady a Tűz csiholója, Hodjak Prométhesz II, Shelley A megszabadított Prométheusz valamint Moby Dick rock-balladája kapcsán - a

Gondolatok - Ady a Tűz csiholója, Hodjak Prométhesz II, Shelley A megszabadított Prométheusz valamint Moby Dick  rock-balladája kapcsán - a bátorságról
                            - Összehasonlító esszé -



"A sors szereti a bátrakat.” (James Russel Lowell)

„Nem lehetsz őszinte, ha nem vagy bátor.

Nem tudsz szeretni, ha nem vagy bátor.

Nem tudsz bízni, ha nem vagy bátor.

Nem kutathatod a valóságot, ha nem vagy bátor.

Vagyis a bátorság áll legelöl, és minden más azt követi.”

(Osho)

A bátorság és az önfeláldozás fogalma mindegyik műben fontos szerepet kap. Ahogyan a dalszöveg is mondja :,,Vidd tovább a meggyújtott fáklyát, nyiss utat és lépj rám ne várj!... Menj tovább, ne gondolj rám!” Ez a részlet felszólít, hogy hagyjuk, s menjünk tovább, mentsük magunkat. Az önfeláldozás a szeretet jelképe, de ebben az esetben egy eszköz, amit Prométheusz, a titán ad az ember számára. Ez az eszköz a tűz, amely által megindulhatott az emberek ipari fejlődése. A dal és a Prométheusz II hangoztatja a nagy titán büntetésének fájdalmait. Zeusz őt megbüntette, mégpedig kegyetlenül, az emberekkel együtt. ,,Éhes madár a testembe váj.”- énekli  Moby Dick. Ady azonosítja a versében a Tűz csiholóját Prométheusszal. Ady azt sugallja versében, hogy minden bátor ember csörgedezteti az ő vérét.


Bátor. Mit is jelent ez? Szerintem bátornak lenni annyi, mint megtenni azt, amit mások nem mernek, hiszen a gyávaság és a bátorság - elgondolásom szerint - nem állnak messze egymástól. A legenda azt állítja, hogy Prométheusz ellopta az istenek hegyéről az ember számára a tüzet. Ez kiemelkedően, példaértékűen bátor tett volt, de szabályellenes. Ezért büntetik meg. ,,Még ma is minden bátor ember csörgedezteti az ő vérét.”- állítja Ady

Ember. Prométheusz bátor ember volt? Lényegében igen, mert ő félig isten, s félig emberi lény. Talán azért gondolta úgy, hogy őrá nem vonatkoznak a szabályok. ,,El ne hagyd az értelmed lángját!”- szólít fel a dalban Moby Dick.

Az értelem lángja. Mit is jelenthet ez a számunkra? Értelmünk, saját mivoltunk az a láng, az a szikra, az az eszme, amely miatt létezünk. Gondolataink áradata felér a tűz hatalmával. De ezt a lángot ébren kell tartani, táplálni kell, hogy minél több szikrát adhasson át. ,,Tűz lobog látod nappal az éjben.”- énekli Moby Dick. Nappal az éjben, mint a tűz fénye? Nem, sokkal több annál. A tűz nemcsak fényt, hanem melegséget, s tisztulást is hoz. Nappal az éjben, mint a fény, a tűz a sötétben. Akár azt is el tudom képzelni, hogy Prométheusz számára már a halál is jobb büntetés lett volna, mint állandó fájdalmak közepette küszködni.

 

A Prométheusz II szerintem a világ végét szimbolizálja. ,,A madarak kihalnak.”- írja Hodjak. Nincs több madár, nincs ki megbüntesse Prométheuszt. Kiszabadul rabságából s újra dönthet róla,  mit válasszon. Töprengett, hogy gyúrja-e még maga képére az embert vagy legyen önmaga. Addig-addig töprengett, hogy már a gondolatok névtelenségébe dobva, már csak vigaszként mártírsága maradt. ,,Ha bátrak voltak ,akik mertek.”- írja Ady. Ő úgy gondolta, hogy csak akkor lesz valami, ha valaki azt önmagának megcsinálja. Prométheusz az emberek fejlődéséhez a tüzet adta ajándékul, mert úgy tartotta megérdemeljük, ahogyan Ady is írta :,,Aki az ismeretlen lángra úgy nézett, mint jogos adóra.”. ,,Ez a világ nem testálódott.”-jelenti ki Ady : nem hagy örökül, nem ajándékoz a világ. Az ember mindent a nulláról kezd, onnan indul, feljebb juthat, de vissza is zuhanhat. Kevés a bátor ember, de még kevesebb az annál is bátrabb. Ahogyan a mondás is tartja : ,,Aki keres,talál.”. Tehát mindenre van megoldás, magyarázat. ,,S aki mást akar, mint mi most van, kényes bőrét gyáván nem óvja : mint ős-ősére ütött Isten : a fölséges Tűz csiholója.”- írta Ady. Kényes bőrét gyáván nem óvhatja az, aki nincs megelégedve, márpedig soha nem szabad elégedettnek lenni. S aki ilyen ember, mint ős-ősére ütött Prométheusz, olyan eszközök birtokában, melyek segíthetnek, hogy megvalósítsa a Tűz csiholója, Prométheusz, s egyben az egész világ óhaját, akaratát, az tegyen meg minden tőle telhetőt!


Patyi Gábor 8/4

 




Megtekintések száma: 1478 | Hozzáadta:: Hírmondó | Címkék (kulcsszavak): bátorság, Prométheusz | Helyezés: $
$
/1
Összes hozzászólás: 3
3  
Percy B. Shelley (1792-1822): A megszabadított Prométheusz (részlet)

Trón, oltár, börtön s törvényszék, hová
szolgák hordták a koronát, jogart,
a láncot és az érvelő hazugság
tudatlanoktól áldott könyveit,
olyanok már, mint ama szörnyű szobrok
- egy elfelejtett hírnév árnyai -
melyek töretlen oszlopok csúcsán
szemlélik legyőzőik sírjait
s palotáit; így porladoznak ők,
papok s királyok büszkeségei,
iszonyú, vad hitet jelentve hajdan,
erőt, mely nagy volt mint az általa
elpusztított világ: de ost
üres csodák; s így állnak elhagyottan
a népes föld tanyáin már a végső
rabság jelképei; s ha épek is,
már nem figyel feléjük földi szem,
isten és ember meggyűlölte őket.
A sok név és a sok szörnyű, sötét,
vak, furcsa, iszonyú forma alatt
Jupiter bújt, a világ zsarnoka.
Őt szolgálták a rémült nemzetek
vérrel, szikkadt reménytől tört szívükkel
s szeretettel, melyet oltárain
vérmocsokban leszúrt - hiába sírtak,
kik félve dicsérték, vad gyűlölettel -
s az oltár most szétporló puszta kő.
A festett fátyol, vonagló színek
káprázata, amelyben hitt az ember
s bízván bízott, ím szétszakadt.
Az undok álarc eltűnt: most szabad
és független és nyílt az ember,
egyenlő, osztály s nemzetek felett,
nem köti rang, hit, félelem, önön
királya; bölcs, igaz; és nincsenek
vágyai? Ó nem, de nem gyötri már
saját teremtménye: a bűn s a kín;
s bár rabszolgái, még szolgálja ő
a sorsot, halált és a változást,
kölönceit annak, ki túlrepülné
a szálló ég legfelső csillagát,
mely izzón ég a sűrű semmiségben.

[color=green]

2  
Mond­juk Közép-Kelet-Európában… ? Pro­mé­the­usz le­szár­ma­zott­ja?
Tény, hogy en­nek a Pro­mé­the­usz­nak, a mi­énk­nek már alig van kö­ze ah­hoz a Pro­mé­the­usz­hoz, az „iga­zi­hoz”. De hát itt tu­laj­don­kép­pen ez az iga­zi, amaz egy an­tik gö­rög idea csu­pán, lás­suk csak­, hogy is van ez…. André Gide majd­nem-pró­zá­já­ban6, A rosszul le­lán­colt Pro­mé­the­usz­ban, a 20. szá­za­di hát­tér­hez vi­szo­nyít­va kö­vet­ke­ze­te­sen je­lent­ke­zik a gon­do­lat­tal és vi­szi azt vé­gig: „De uram, sa­sunk tu­laj­don­kép­pen mind­annyi­unk­nak van.” Ez azon­ban az egyén–Titán–világ vi­szony­ban a vál­to­zá­sok­nak csak a tö­re­dé­két ra­gad­ja meg. Fon­to­sab­bak en­nél a Pro­mé­the­usz­-, Faustus-gondolat vál­to­zá­sai, hi­szen a szim­bó­lu­mon át néz­ve-bont­va fel a vi­lá­got, min­den vi­szony­fo­nal tő­le in­dul ki és hoz­zá ka­nya­ro­dik vissza.
A mi Pro­mé­the­u­szunk­nak, Kö­zép - Ke­let - Eu­ró­pa Pro­mé­the­u­szá­nak iga­zi ter­mé­sze­tét olyan köl­tő ra­gad­hat­ta meg… úgy iga­zán, aki a leg­fa­sisz­tább „rend” nyo­má­sa alatt is al­ko­tott.

Franz Hodjak ko­lozs­vá­ri köl­tő volt, és tu­laj­don­kép­pen köl­tői, eg­zisz­ten­ci­á­lis, em­be­ri kö­te­les­sé­gét tel­je­sí­tet­te, ami­kor meg­ír­ta ver­sét.

Pro­mé­the­usz II
most íme
a ma­da­rak ki­hal­nak
tö­me­ges­tül
gyűl­nek új gond­jai
prométheusznak

mi jö­het még
ha egy na­pon
nem mar­can­gol
nem fáj több sas

örök­hit­tel azért
gyúr­ja-e még ön­ké­pé­re
az em­bert
tán le­gyen vé­gül
ön­ma­ga
mint ő

ké­te­lyek közt
már min­den­na­pi
örö­mök
gon­dok
gon­do­la­tok
név­te­len­sé­gé­be dob­va
szo­rong

s a min­den-ra­gyo­gás­ból
in­kább csak vi­gasz­ként
a már­tí­rom­ság ma­rad
hogy sors­sze­rű­en már­tír­nak len­ni
töb­bé nem sza­bad
nem sza­bad
[color=green]

1  
Moby Dick: Prometheus

Dalszöveg

Nap korongja, szörnyeteg
Völgy ölébe száll
Földre hulló istenek
Vad haragja vár.

Tűz lobog látod nappal az éjben
Éjszaka könnyeit nem kell félned
Éhes madár a testembe váj
Tűz lobog látod nappal az éjben
Éjszaka könnyeit nem kell félned
Kincsem örök és nincsen mi fáj.

Vak sötét a félelem
Élve eltemet
Minden éjjel végtelen
Ha nem vagyok veled.

Refr.:
Vidd tovább a meggyújtott fáklyát
Nyiss utat és lépj rám ne várj
El ne hagyd az értelmed lángját
Látnod kell mit szem nem kutat
Indulj ne nézd a vesztem
Holnap tán holtan fekszem
Menj tovább, ne gondolj rám!
[color=green]
http://www.youtube.com/watch?v=IqfNcuwv9-Y

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
Copyright MyCorp © 2017 | Az oldalt a uCoz rendszer működteti