Főoldal » 2012 » Augusztus » 7 » Gondolatok - Ady a Tűz csiholója, Hodjak Prométhesz II, Shelley A megszabadított Prométheusz valamint Moby Dick rock-balladája kapcsán - a
7:35 PM
Gondolatok - Ady a Tűz csiholója, Hodjak Prométhesz II, Shelley A megszabadított Prométheusz valamint Moby Dick rock-balladája kapcsán - a
Gondolatok - Ady a Tűz
csiholója, Hodjak Prométhesz II, Shelley A
megszabadított Prométheusz valamint Moby Dickrock-balladája kapcsán - a bátorságról -
Összehasonlító esszé -
"A sors szereti a bátrakat.” (James
Russel Lowell)
„Nem lehetsz őszinte, ha nem vagy bátor.
Nem tudsz szeretni, ha nem vagy
bátor.
Nem tudsz bízni, ha nem vagy bátor.
Nem kutathatod a valóságot, ha nem
vagy bátor.
Vagyis a bátorság áll legelöl, és minden más azt
követi.”
(Osho)
A bátorság és az
önfeláldozás fogalma mindegyik műben fontos szerepet kap. Ahogyan a dalszöveg
is mondja :,,Vidd tovább a meggyújtott fáklyát, nyiss utat és lépj rám ne
várj!... Menj tovább, ne gondolj rám!” Ez a részlet felszólít, hogy hagyjuk, s
menjünk tovább, mentsük magunkat. Az önfeláldozás a szeretet jelképe, de ebben
az esetben egy eszköz, amit Prométheusz, a titán ad az ember számára. Ez az
eszköz a tűz, amely által megindulhatott az emberek ipari fejlődése. A dal és a
Prométheusz II hangoztatja a nagy titán büntetésének fájdalmait. Zeusz őt
megbüntette, mégpedig kegyetlenül, az emberekkel együtt. ,,Éhes madár a
testembe váj.”- énekliMoby Dick. Ady
azonosítja a versében a Tűz csiholóját Prométheusszal. Ady azt sugallja
versében, hogy minden bátor ember csörgedezteti az ő vérét.
Bátor. Mit is jelent ez?
Szerintem bátornak lenni annyi, mint megtenni azt, amit mások nem mernek,
hiszen a gyávaság és a bátorság - elgondolásom szerint - nem állnak messze
egymástól. A legenda azt állítja, hogy Prométheusz ellopta az istenek hegyéről
az ember számára a tüzet. Ez kiemelkedően, példaértékűen bátor tett volt, de szabályellenes.
Ezért büntetik meg. ,,Még ma is minden bátor ember csörgedezteti az ő vérét.”-
állítja Ady
Ember. Prométheusz bátor ember volt? Lényegében igen, mert ő
félig isten, s félig emberi lény. Talán azért gondolta úgy, hogy őrá nem
vonatkoznak a szabályok. ,,El ne hagyd az értelmed lángját!”- szólít fel a
dalban Moby Dick.
Az értelem lángja. Mit is jelenthet
ez a számunkra? Értelmünk, saját mivoltunk az a láng, az a szikra, az az eszme,
amely miatt létezünk. Gondolataink áradata felér a tűz hatalmával. De ezt a
lángot ébren kell tartani, táplálni kell, hogy minél több szikrát adhasson át.
,,Tűz lobog látod nappal az éjben.”- énekli Moby Dick. Nappal az éjben, mint a
tűz fénye? Nem, sokkal több annál. A tűz nemcsak fényt, hanem melegséget, s
tisztulást is hoz. Nappal az éjben, mint a fény, a tűz a sötétben. Akár azt is
el tudom képzelni, hogy Prométheusz számára már a halál is jobb büntetés lett
volna, mint állandó fájdalmak közepette küszködni.
A Prométheusz II
szerintem a világ végét szimbolizálja. ,,A madarak kihalnak.”- írja Hodjak.
Nincs több madár, nincs ki megbüntesse Prométheuszt. Kiszabadul rabságából s
újra dönthet róla,mit válasszon. Töprengett,
hogy gyúrja-e még maga képére az embert vagy legyen önmaga. Addig-addig
töprengett, hogy már a gondolatok névtelenségébe dobva, már csak vigaszként
mártírsága maradt. ,,Ha bátrak voltak ,akik mertek.”- írja Ady. Ő úgy gondolta,
hogy csak akkor lesz valami, ha valaki azt önmagának megcsinálja. Prométheusz
az emberek fejlődéséhez a tüzet adta ajándékul, mert úgy tartotta
megérdemeljük, ahogyan Ady is írta :,,Aki az ismeretlen lángra úgy nézett, mint
jogos adóra.”. ,,Ez a világ nem testálódott.”-jelenti ki Ady : nem hagy örökül,
nem ajándékoz a világ. Az ember mindent a nulláról kezd, onnan indul, feljebb
juthat, de vissza is zuhanhat. Kevés a bátor ember, de még kevesebb az annál is
bátrabb. Ahogyan a mondás is tartja : ,,Aki keres,talál.”. Tehát mindenre van
megoldás, magyarázat. ,,S aki mást akar, mint mi most van, kényes bőrét gyáván
nem óvja : mint ős-ősére ütött Isten : a fölséges Tűz csiholója.”- írta Ady.
Kényes bőrét gyáván nem óvhatja az, aki nincs megelégedve, márpedig soha nem
szabad elégedettnek lenni. S aki ilyen ember, mint ős-ősére ütött Prométheusz,
olyan eszközök birtokában, melyek segíthetnek, hogy megvalósítsa a Tűz
csiholója, Prométheusz, s egyben az egész világ óhaját, akaratát, az tegyen meg
minden tőle telhetőt!
Percy B. Shelley (1792-1822): A megszabadított Prométheusz (részlet)
Trón, oltár, börtön s törvényszék, hová szolgák hordták a koronát, jogart, a láncot és az érvelő hazugság tudatlanoktól áldott könyveit, olyanok már, mint ama szörnyű szobrok - egy elfelejtett hírnév árnyai - melyek töretlen oszlopok csúcsán szemlélik legyőzőik sírjait s palotáit; így porladoznak ők, papok s királyok büszkeségei, iszonyú, vad hitet jelentve hajdan, erőt, mely nagy volt mint az általa elpusztított világ: de ost üres csodák; s így állnak elhagyottan a népes föld tanyáin már a végső rabság jelképei; s ha épek is, már nem figyel feléjük földi szem, isten és ember meggyűlölte őket. A sok név és a sok szörnyű, sötét, vak, furcsa, iszonyú forma alatt Jupiter bújt, a világ zsarnoka. Őt szolgálták a rémült nemzetek vérrel, szikkadt reménytől tört szívükkel s szeretettel, melyet oltárain vérmocsokban leszúrt - hiába sírtak, kik félve dicsérték, vad gyűlölettel - s az oltár most szétporló puszta kő. A festett fátyol, vonagló színek káprázata, amelyben hitt az ember s bízván bízott, ím szétszakadt. Az undok álarc eltűnt: most szabad és független és nyílt az ember, egyenlő, osztály s nemzetek felett, nem köti rang, hit, félelem, önön királya; bölcs, igaz; és nincsenek vágyai? Ó nem, de nem gyötri már saját teremtménye: a bűn s a kín; s bár rabszolgái, még szolgálja ő a sorsot, halált és a változást, kölönceit annak, ki túlrepülné a szálló ég legfelső csillagát, mely izzón ég a sűrű semmiségben. [color=green]
Mondjuk Közép-Kelet-Európában… ? Prométheusz leszármazottja? Tény, hogy ennek a Prométheusznak, a miénknek már alig van köze ahhoz a Prométheuszhoz, az „igazihoz”. De hát itt tulajdonképpen ez az igazi, amaz egy antik görög idea csupán, lássuk csak, hogy is van ez…. André Gide majdnem-prózájában6, A rosszul leláncolt Prométheuszban, a 20. századi háttérhez viszonyítva következetesen jelentkezik a gondolattal és viszi azt végig: „De uram, sasunk tulajdonképpen mindannyiunknak van.” Ez azonban az egyén–Titán–világ viszonyban a változásoknak csak a töredékét ragadja meg. Fontosabbak ennél a Prométheusz-, Faustus-gondolat változásai, hiszen a szimbólumon át nézve-bontva fel a világot, minden viszonyfonal tőle indul ki és hozzá kanyarodik vissza. A mi Prométheuszunknak, Közép - Kelet - Európa Prométheuszának igazi természetét olyan költő ragadhatta meg… úgy igazán, aki a legfasisztább „rend” nyomása alatt is alkotott.
Franz Hodjak kolozsvári költő volt, és tulajdonképpen költői, egzisztenciális, emberi kötelességét teljesítette, amikor megírta versét.
Prométheusz II most íme a madarak kihalnak tömegestül gyűlnek új gondjai prométheusznak
mi jöhet még ha egy napon nem marcangol nem fáj több sas
örökhittel azért gyúrja-e még önképére az embert tán legyen végül önmaga mint ő
kételyek közt már mindennapi örömök gondok gondolatok névtelenségébe dobva szorong
s a minden-ragyogásból inkább csak vigaszként a mártíromság marad hogy sorsszerűen mártírnak lenni többé nem szabad nem szabad[color=green]
Nap korongja, szörnyeteg Völgy ölébe száll Földre hulló istenek Vad haragja vár.
Tűz lobog látod nappal az éjben Éjszaka könnyeit nem kell félned Éhes madár a testembe váj Tűz lobog látod nappal az éjben Éjszaka könnyeit nem kell félned Kincsem örök és nincsen mi fáj.
Vak sötét a félelem Élve eltemet Minden éjjel végtelen Ha nem vagyok veled.
Refr.: Vidd tovább a meggyújtott fáklyát Nyiss utat és lépj rám ne várj El ne hagyd az értelmed lángját Látnod kell mit szem nem kutat Indulj ne nézd a vesztem Holnap tán holtan fekszem Menj tovább, ne gondolj rám! [color=green] http://www.youtube.com/watch?v=IqfNcuwv9-Y
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak. [ Regisztráció | Belépés ]