Vasárnap, 2017-10-22, 3:57 AMFőoldal | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü

...

«  Augusztus 2012  »
HKSzeCsPSzoV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031
Blog
Főoldal » 2012 » Augusztus » 8 » Korsós Karolina: Lélek (chat) szoba - XVIII. Országos József Attila Mese- Vers- és Novellaíró Pályázat díjazott írása
10:11 PM
Korsós Karolina: Lélek (chat) szoba - XVIII. Országos József Attila Mese- Vers- és Novellaíró Pályázat díjazott írása



Milyen jól esik egy forró kávé így a tél derekán, kissé felmelegíti az embert…

A földszinten van egy kis kávézó, ami éjjel-nappal nyitva tart, csak éppenséggel mindig műanyag pohárban szolgálják fel az italokat, ettől pedig mindennek olyan kesernyés íze lesz…

A férfi inkább le sem ment… Lehajolt, hogy a kisszekrényből elővegyen egy kopott dobozt. Még a felesége csomagolt neki egy szendvicset, amikor eljött otthonról, de hát annak már jó ideje. Finoman felnyitotta a doboz fedelét, de a szendvics nem volt túlzottan csábító. A kenyéren és a húson már jól láthatóan megmutatkoztak a romlás sárga és zöld foltjai. A férfi undorodva az asztal mellett álló szemetesbe öntötte az egészet és hátradőlt a puha, nyikorgó székbe. Ráérősen levette vastagkeretes szemüvegét, és gondosan megtörölgette a homályos, összekaristolt lencséket. Már rég le kellett volna cserélnie újra, csak éppen egy valami nem volt meg hozzá: pénz.

A kollégái már nem igazán szerették a hivatásukat, mert megcsömörlöttek és a fizetés sem volt valami jó. Mi tagadás, maga sem tartotta kihívásnak többé a tanári állását, hiszen ugyan melyik fiatalt érdekelné igazán a bonyolult és zavaros fizika? Mégsem mondott fel, hiszen ez volt az egyetlen dolog, amihez értett: a tanítás. Anyagilag persze ő sem volt könnyű helyzetben, hiszen most is az egyik barátjánál szállt meg, mert éppen nem tudott hazautazni. Nem volt elég pénze vonatjegyre, a kedvezményesebb bérletek pedig már elfogytak.

Visszabiggyesztette a szemüvegét az orrára és lassú, nehézkes mozdulatokkal bekapcsolta a számítógépet, ami tulajdonképpen a kis szoba szegényes bútorzatának legértékesebb részét képezte. A gép hangosan zúgva beindult. A monitoron felvillant pár fény, majd megjelent egy ismeretlen internetes oldal, egy chatszoba. Kíváncsiságból körülnézett. Először alig látott valamit a képernyőn, és hirtelen elkezdett fájni a feje a vakító fényektől. Már épp ki akarta kapcsolni az egészet, mikor egy pillanatra megakadt a szeme a bejelentkezettek névsorán. Az oldalon nem a szokványos emberek váltak elérhetővé, hanem furcsa neveket látott, mint Lélek 1 és Lélek 2… Közben a többieké mellett felvillant a sajátja is: János Lelke. A férfi azt hitte, csak képzelődik, de még nagyobb meglepetésére egy újabb furcsa név jelent meg az oldalon: Isten. A szócska melletti ikon zöldes fénnyel felvillant, miszerint a személy elérhetővé vált. A férfi elképedve bámulta a betűket. I-s-t-e-n. Hihetetlen… Mi van, ha az igazi? Képtelenség, de mégis érezte, hogy úgy van… Hirtelen annyi minden jutott eszébe. Kérdések és milliónyi kérés kavargott a fejében, de melyikkel kellene kezdenie? Hiszen még csak azt sem tudja, hogyan szólítsa meg?!

Gépelni kezdett, de az első szónál elakadt. Mit kérjen? Pénzt? Hiszen Istennek valószínűleg nincsen pénze és még Ő sem adhat olyat, ami nincs…Talán akkor egészséget? Hiszen arra magának kell vigyáznia, meg hát amúgy is elég jól érzi magát, csak éppen a szemével akadt egy kis gond. A szemüveg még azon is segítene, ha nem lenne olyan régi, de hát ahhoz is pénzre lenne szükség… Szóval akkor mit kérjen? Örök életet? Ugyan! Kinek kellene? Nyomorogni, nélkülözni, szomorkodni, sóvárogni a szebb élet után örökkön örökké? Akkor már inkább jöjjön csak a sötét halál, ha itt az ideje… Azért mégis, mit kérhetne? Szeretetet? Talán az is meg van, hiszen neki ott a felesége. Egykor még szerette, s meglehet, ez még ma sincs másként, csak kevés időt tölt otthon, vele… Idő… Ez az, amire szüksége lenne, sok-sok idő, kettesben a feleségével, csak épp a munkája köti le az ideje legnagyobb részét. A munka az, ami nem engedi, ami visszahúzza, börtönbe zárja…

Hirtelen eszébe jutott valami és a billentyűzet felé nyúlt. Csak egy pillantást vetett közben a monitorra, de ugyanabban a pillanatban szinte megdermedt… Hátradőlt a nyikorgó székében, ami felnyögött a súlya alatt… Az Isten szócska melletti ikon fénye kialudt, a személy már nem volt elérhető…

A férfi egy mérhetetlen sóhajjal nyugtázta a dolgokat. Végül kikapcsolta a gépet. Fáradt tagjai tiltakozása ellenére mégis felállt. Kinézett az ablakon. Elgondolkozott. Talán felmond, és nyugdíjba vonul, akkor itthagyhatna mindent, és végre sokkal többet lehetne a szeretteivel…

A zsebébe nyúlt és előhúzott egy gondosan összehajtogatott százast, amit rossz időkre tartogatott eddig. Talán elég lesz egy jegyre hazáig… Elhatározta, hogy még aznap hazautazik, és, talán még otthon várná is egy forró, finom kávé…

Korsós Karolina 8/3 - 2012.04.06.

Megtekintések száma: 394 | Hozzáadta:: Hírmondó | Helyezés: $
$
/2
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
Copyright MyCorp © 2017 | Az oldalt a uCoz rendszer működteti