Vasárnap, 2017-10-22, 4:07 AMFőoldal | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü

...

«  Október 2012  »
HKSzeCsPSzoV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031
Blog
Főoldal » 2012 » Október » 27 » Tolnai Zsófia - Horváth Karolina (7/3): A magyar Faust-mondák és változatai az irodalomban
4:06 PM
Tolnai Zsófia - Horváth Karolina (7/3): A magyar Faust-mondák és változatai az irodalomban

A magyar Faust-mondák és változatai az irodalomban


A Faust-téma a világirodalom egyik nagy vándormotívuma. Faustus doktor valóban létező személy volt a 15-16. század fordulóján, az ördöggel cimboráló mágus hírében állt. Általában elrettentő példaként emlegették. Az ördögmondák 1587-ben megjelent Faust-népkönyvben csoportosulnak Faust alakja köré. Néhány évtized leforgása alatt az egyre szaporodó népkönyvek minden ördöngösséggel, mágiával, szemfényvesztéssel, az ördöggel való szerződéssel kapcsolatos mondát Fausthoz fűztek. A Faust-mondák, mint népköltészeti alkotások, az alsó régiókból behatoltak az irodalom fellegvárába is.

Faustus doktor kalandjait először egy angol drámaíró, Marlow írja meg 1588-ban . Ez után következett a leghíresebb feldolgozás Goethe Faust c. drámája (több mint 50 éven át készült). Úgy olvastuk, hogy ez az alapmű óriási hatással volt az irodalomra és a zenére, többek között Madách Ember tragédiája c. drámai költeménye is innen ihletődött. Ugyancsak Goethe hatását mutatja Paul Valéry Mon Faust, Thomas Mann Doktor Faustus c. műve, de feldolgozta Lenau, Puskin, Lessing, a zenében Berlioz, Wagner, Liszt, Guonod és sokan mások.

A magyar nép az ördögmondákat a saját hagyománya, felfogása szerint átgyúrta, átformálta és szájról szájra adta tovább. De míg a német nyelvterületen a boszorkányságról, ördöngösségről, szemfényvesztésről szóló történetek többnyire egy személyhez, azaz Fausthoz kötődtek, addig hazánkban számos más magyar Faustot ismerünk.

Ilyen Faust –monda kering Csokonai Vitéz Mihály költőről is. Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) a magyar felvilágosodás egyik legnagyobb lírikusa. Mint debreceni diák igen népszerű volt társai körében. Költészetét az egyszerű nép is magáénak vallotta, nem csoda tehát, hogy a nyughatatlan vérű, vándorló fiatalemberről sok monda kering. Fedics Mihály egyik meséjében például Csokonai Bátorligetről a bátori vásárba tartott. Találkozott egy emberrel, aki társául szegődött. Útközben Csokonai rávette az embert, hogy egy szalmakazalnál szalmacsutakokat csináljanak. Midőn áthajították a fejük fölött, mindegyik szalmacsutak kövér disznóvá vált! Elhajtották őket a vásárba, és egy kereskedőnek jó pénzért eladták. Csokonai kikötötte, hogy a disznókat vízre ne hajtsák, mert akkor nem felel értük. A kereskedő az intést feledve, a látszatdisznókat hazafelé hajtva hagyta, hogy azok belemenjenek a vízbe. A disznók egyszeribe eltűntek, de ottmaradtak a vízen úszó szalmacsutakok!
A magyar Faustok sorába tartoznak Froelich Dávidról, a késmárki tudós tanárról, Kolumbán Józsefről, a keményfalvi papról, a kispesti Lakatos Ferencről, vagy a – több mesemondó által, de név nélkül emlegetett – ördöngös papról szóló történetek. Ők mindannyian természetfeletti hatalommal rendelkeztek, és csodás dolgokat műveltek. De nem kevésbé érdekes a tudós sok-sok szemfényvesztő varázslata, így a Bács megyei Karaszi Csáki cselekedete, aki a boglyakemencére percek alatt uborkaindákat futtatott és szép uborkákat érlelt, vagy a mezőkövesdi Beller Ferkó, aki görögdinnyéket varázsolt a falra.

A Faust-mondákkal mutatnak rokonságot az ördöngös molnár- és kocsislegényekről szóló történetek is. Egyik alakjuk Köcsön Péter, aki a 19. század elején élt a Szamosháton, s az emlékezések szerint nagy tudományú kocsis volt. Köcsönről azt tartják, hogy az ördöggel cimborált. Az istállóban az ördögök dolgoztak helyette. Éjszaka patkóval világított. Földön, levegőben, folyókon keresztül hajtotta haza a lovait, még akkor is, amikor egyik vagy másik útközben megdöglött. Köcsön Péter bűvös szavára a gémeskút önmaga húzta a vizet. A lovas szekereket ott állította meg, ahol akarta, s csak nagy rimánkodásra engedte tovább. Bűvös körét senki sem tudta átlépni, akárcsak Faust lidérclábas ajtaját.

Madách Imre Az ember tragédiája

Madách Imre Az ember tragédiája c. drámai költeménye a Faust-téma legnagyobb magyar irodalmi alkotása. Megírásában nagy hatással volt rá Goethe Faust drámája.

Madách Az ember tragédiáját 1860 körül írta, olyan kérdésekre keresi a választ, hogy mi a célja az emberi életnek, fejlődik-e a világ, milyen kapcsolatban van tudomány és áltudomány.


Az ember tragédiájá
ban Lucifer Istentől független erő („mindöröktől fogva élek én”). Ő „a tagadás ősi szelleme”, ellenpontja az örök isteni értékeknek. Lucifer nem dicséri alázattal a létrejött világot, szembeszáll az Úrral. A világban a cél, a változás és az összhangzó értelem hiányát kifogásolja. Az Úr elűzi őt a mennyekből, s az Édenben két megátkozott fát, a tudás és a halhatatlanság fáját kénytelen átengedni neki.
Célja világos: az Úr világának megdöntése. Meg akarja semmisíteni az embert, meg akarja akadályozni az emberi történelmet. Lucifer az első színekben az újat teremtő gondolat indulataival lép elénk. Végzete a szüntelen bukás, de ennek tudatában is vállalja lázadó szerepét.

Alakja rokonszenvet vált ki, helyenként hősiesnek tűnik.
Lucifer első csatáját siker koronázta: az első emberpár elkövette az ún. "eredeti bűnt”. Ádám elhagyta az Urat, s azt gondolja, semmiféle köszönettel sem tartozik Istennek.
Az önerejére támaszkodó Ádám a jövőbe szeretne látni, tudni akarja, miért fog küzdeni, mit fog majd szenvedni.Fontos mozzanat, hogy a jövőt Lucifer mutatja meg. Lucifer célja  az, hogy az Úr világát megdöntse, értelmetlenné tegye a teremtést.
Keretszínekből és  történeti színekből áll a történet. A történeti színekben Ádám nem közvetlenül Luciferrel kerül összeütközésbe. Lucifer csak Ádám kísérője lesz. Ádám fellobbanó hitével a kétely érveit állítja szembe. Vitájuk végigvonul az egész műalkotáson, párbeszédükben a különböző választási lehetőségek között dönteni nem tudó író vívódása fedezhető fel. A különböző érvek egymás ellen szegüléséből alakul ki a tragédia drámaisága.Ádám és Lucifer egymással szembenálló értékeket testesít meg. Alakjuk színről-színre változik.

Ádámot Lucifer viszi mindig előre, látszólag tehát a haladás motorja, szinte el is feledkezünk arról, hogy miért teszi ezt.
 Ádámot lelkesítő új eszméknek mindig a hanyatló részébe viszi el a főhőst, ezzel akarja kétségbeesésbe taszítani. A párizsi színben Ádám gyilkosává is válik, s a világűr színben is csak a Föld szellemének közbelépése menti meg Ádám életét. Az utolsó színben is ő mondja ki az "öngyilkolás" szót.  Lucifer tudatos állhatatossággal mutatja meg nekik a jövőt, 1-1 kor hanyatlásának időszakát mutatja be, így a negatívumok dominálnak /így az álomjelenetek nem torz képet adnak a történelemről/.
Lucifer szerepe a mű folyamán változik, átalakul.A  mítoszokban az Úr és Lucifer ellentétek,  viszont az alapkérdésekben egyetértenek.
Lucifer Ádám társa, kísérője - nagy igazságokat mond ki, hamis illúziókat leplez le.
Éles elméjű kritikus, a "fagylaló észt",a rideg tudományokat képviseli.  Nincs szüksége érzelmekre, nem fél, nem hátrál meg, kitartása hősies. Iróniája, fanyar humora tetszik az olvasónak.

                                    Karinthy Fricike: Emberke tragédiája

A legszellemesebb változat Karinthy Fricike Az embereke tragédiája c. paródiája (Istenkéről, Ádámkáról és Luci Ferkóról).

Ha meglátjuk az eszmét?

 

Luci Ferkó azonban’

Irígy volt és goromba

Meee, mondta, szebb is akad,

Nekem nem kell, edd meg magad.

Ilyen volt a Luci Feri,

De Istenke meg is veri,

Nem kell szárny, repülj gyalog,

Dobjátok ki, angyalok!

 

 

Madách Lucifere az Úrral egyenrengúnak tartja magát. Kemény és tartása van. Ezzel szemben Luci Ferkó  egy durcás kisgyerek, csupa szellem, csupa báj.

S a páros rímelés kiemeli mindezt.

 

Luci Ferkó rossz kölök,

Éppen arra lődörög,

Juszt is, mondta: egyetek,

Tömjétek meg begyetek.

 

No most tele van a bendő,

Itt a bűn, az eredendő.

Mars ki innen, istenvertek!

Bezárjuk az Édenkertet. 

 

 

Luci Ferkó csak egy vásott rossz kölyök, éppen csak arra lődörög, s megtörténik a bűnbeesés. S mint a játszótér, úgy záródik az Édenkert.

Feküdjetek a bokorba,

Kimondom most nektek sorba,

Évi, Ádám,

Kibontom a meseládám.

De előbb módját megadni,

Van szerencsém bemutatni,

Ha nem tetszik a regény,

Vagy az ágyacska kemény,

Ez a kislány megpuhítja,

Úgy hívják, hogy zöld remény.

Ferkónak meseládája van,( Ugyan, hol itt a gonoszság?)  teli játékkal, kalanddal, s bármi lesz is az emberkének ott lesz a remény.

Gile-gula tarka-barka,

Rabszolgának fáj a marka,

Férfiszolga, nőcseléd

Liheg-lohog, csőcselék!

 

Ha kilóg a nyelvecskéd,

Megverünk, mint kis kecskét.

Cshi-puhi, mertek-gyertek,

És egy szolgát agyonvetek.

 

 A kicsinyítő képzők, a hangulatfestő szavak nemcsak játékosságot, hanem az iróniát is megerősítik. Eltörpül a hatalomvágy, a halhatatlanság eszméje, Ádámka unatkozása csak felerősödik. S Évike meg csak pityereg, eltörték a babáját.

Királynak, ha nincs szószék,

Hatalmának bezzeg vége.

Igyuk meg a tejecskét,

Csapjuk le a fejecskét.

A nép pálfordulását a görög színben gyermekperpatvarnak veszi. Tejecske ivás után, csak egy kicsit gyilkolászunk.


Ádi, Évi rossz is, rest is,

Hát egyszer csak jött a pestis,

Jött a csúnya dögvészecske,

Hullt a nép, mint a legyecske,

Kézzel, lábbal kalimpált

Ás aztán meghalukált.

 

A züllött Róma is csupa játék, teli nyelvi leleménnyel: pestis=dögvészecske.
A tömeghalált egy játékos hasonlat fejezi ki:
„Hullt a nép, mint a legyecske”
Meghalukál szó az altatódalokból ismert alukál szóra játszik rá. S az ilyen eljárás is erősíti a humort.

Ádi mondja: csip, csip, csip,

Gyere már ki egy kicsit.

Évi, Évi gyere ki.

Ég a házad ideki.

Évi mondja: nem, nem, nem,

Nem enged a korszellem.

Feri mondja: a kereszt!

Megforgat, de nem ereszt!

 


A kereszténység kigúnyolása a 7. színben igen éles. A hit fontossága  gyermekmondókákká  törpül. Utalás a gyermeteg mondókákra erősíti a humort.

Ez meg itt a Kepler bácsi,

Nem ám holmi fecske-locska,

     Közben Évi: juj, juj, juj,

Egy fiúval összebúj,

Hogy majd vesznek éljen vivát!

Ádámkának vásárfiát.

Nem fügét és nem narancsot,

Icipici kis agancsot,

Felteszik a fejére,

Jól fog állni nekie.

Nem szeretem ezt az eszmét,

Unció-smunció,

Szebb a revolució.

 



Kepler, azaz Ádi felszarvazása is édes játék.

S a versikék zenéjét erősítik a rímes rájátszások: unció-smunció – revolució.

Mindennapra egy tojás.

Hogyha fej lesz de sok hely lesz,

Minden bögre csupa tej lesz.

Megisszuk a tejecskét,

Lecsapjuk a fejecskét.

 

Utolsó pár legelőre,

Kimegyünk a legelőre,

Mienk a föld, rontom-bontom,

Az én nevem Kukorica,

Kukorica, Kukorica Danton

 

Utcu bizony megérett a meggy,

Danton bácsi ki a rétre megy.

 


Párizsi forradalom – nem komoly ügy, csak egy kis játék, a legelőn egy kicsit hadonászunk, s le-lecsapunk néhány fejecskét.
Rájátszik Petőfi Kukorica Jancsijára, mikor megrajzolja Danton alakját.

 

 

S így megy ez a játék a további színeken át is. A végén a gyerekek megunják a játékot, megharagszanak Ferkóra, s vigye el az ördög, hiszen az élet nem más, mint piszokfészek. Istenke ad Évikének és Ádikának egy barackot és szent a béke. Élhet tovább az emberiség.
Karinthy éppen azzal, hogy kifigurázza az élet nagy kérdéseit (történelem, férfi – nő kapcsolat, egyén és tömeg, vallás, szabadság), s elmondja játékos formában a véleményét,  egészíti ki Madách nagy művét. Egyedi humorával elvarázsolt bennünket.


Megtekintések száma: 937 | Hozzáadta:: Hírmondó | Helyezés: $
$
/2
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
Copyright MyCorp © 2017 | Az oldalt a uCoz rendszer működteti