|
Hol volt, hol nem
volt, volt egyszer egy huncut fiúcska, aki furfangosságát öregapjától örökölte.
Nem volt ő túl öreg, de túl fiatal sem, mindig mondta:
- Most vagyok a legjobb korban, senki sem csaphat be soha!
Ez így is volt tulajdonképpen, mivel mindenkinek az eszén túl járt.Mégis
csakhamar próbatétel elé állt.Unalmas volt neki a falusi élet,a
semmittevés.Csak etette az állatokat,szántott és semmi ,de semmi különös dolog
nem történt vele. Egyszercsak az ég szépsége megnyílt,a felhőknek erősen vívott
csatája a Nappal mit sem ért. Aznap Palkó, a vicces legény útra kelt egy
kalandos útra. Ment, mendegélt, míg egy fához nem ért.Ott megpihent,de mire
felébredt,addigra este lett és a csillagok szikráztak.Nemsokára megpillantott
egy fényt az erdő felől.Félénken,nem is tudta mi tévő legyen,elindult a fény
felé. Az égen ez idő alatt a csillagok két
szót alakítottak ki:"Menj oda!"
Palkó észrevette az égiek parancsát, és követte azt. Mikor
odaért, szép, kis téglából rakott kastély tárult elé.
- Ez furcsa. Álmomban a fa alatt is ilyet láttam, és később még három ilyet. De
az egyik aranyból, a másik ezüstből, a harmadik pedig homokból és kövekből volt
kirakva. Vajon mit jelenthet? - tanakodott halkan.
Bement, egyszer él, egyszer lát ilyet. Odabent egy gonosz varázsló
kísérletezett. Néhol zöld, néhol piros, amott kék és lila foltok világítottak. A
varázsló, Zöpikéli nyomban neki támadt Palkónak.
- Mit keresel a házamban? Talán engem? Hát itt vagyok, megtaláltál! De nem
sokáig fogod ezt élvezni, mert megbánod! Gyere! Aki a legérdekesebb varázsszert
készítí el, az nyer. Az a lényeg, hogy az hasson a másikra!- kiáltott fel
Zöpikéli.
- Beleegyezem!- szólt vissza Palkó.
Palkó mindenféle szert összekevert, és a titkos könyv szerint, ami nyitva
maradt, vizet engedett a receptbe és odavitte Zöpikélihez, aki még alig volt
készen.
- Hej, barátom, megállj! Meg kell, hogy várj engem is!
- Mi? Ezt nem is mondtad, csak az volt a lényeg, hogy az hasson a másikra - nevetett
Pali.
Erre ráöntötte a varázslóra, az meghalt és Palkó tovább ment. Egy üveghegyhez
ért, ahol a szélördög és az óriás kastélyai voltak. Az egyik aranyból, a másik
ezüstből készült.
- Hát mi szél hozott ide, ahol még a madár sem jár?- kérdezték.
- Erre vándoroltam.
- Óóó, mily jó dolgod van, vándorolni! De várj, előbb nézzük meg, ki milyen
messzire dobja el a golyót, ami vasból készült- felelték.
Legelsőre az óriás dobott, de Palkó az ő golyóját, míg az nem figyelt, kicserélte
egy sokkal nehezebbre. Úgyanúgy az ördögét is. Nem is jártak túl nagy sikerrel.
A sajátját pedig pehelykönnyűre cserélte.
- Hej, barátom, nem kisebb a te golyód, mint a miénk?- mordult rá az óriás.
- ÁÁÁ, nem, te csak azt úgy látod, mert magas vagy- válaszolt nyugodtan Palkó.
Ebben a versenyben is Palika nyert, így elengedték. Palkó végül az utolsó
kastélyhoz ért, a homokos, köveshez. Itt azonban egy kedves griffmadár élt. Palkó
bekopogott.
- Szervusz, griffmadár. Elnézést a zavarásért, elfáradtam, megpihenhetnék itt?-
kérdezte.
- Persze, csak nyugodtan, van elég hely - hangzott a válasz.
Itt a griffmadár elmesélte hogyan él feleségével és két
gyermekével, s, hogy kik a gonoszok és a jók a környéken, végül Palkót visszavitte
a faluba.
- Szervusz, Palkó, és tanuld meg, inkább a semmittevés, mint az életed!- kiáltott
egyet.
Palkó ezután is furfangos volt, a kirándulásáról viszont senkinek sem szólt.
|
