Blog - Palicsi Pite - Sulipress
Péntek, 2014-10-24, 5:28 PMFőoldal | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü

...

«  Október 2014  »
HKSzeCsPSzoV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031
Blog

Rajzold meg magad!     Kattints a képre!                                

 

 

Megtekintések száma: 12 | Hozzáadta:: Hírmondó | Dátum: 2014-10-11 | Hozzászólások (0)

       Az idő múlásával az emberiség élethez való magatartása egyre csak romlik. Pusztítják magukat, fizetnek azért, hogy előbb meghaljanak.

        Sokat jár a fejemben az önpusztítás, vajon miért teszik ezt az emberek. A tizenévesek nagy része dohányzik, iszik. Eljár bulikba, leissza magát és olyanokat tesz, amit valószínűleg józanon soha nem tenne. Én csak azt kérdezem, hogy mi ebben a jó? Mert az nem lehet jó, hogy másnap úgz érzi magát, mint akin átment egy úthenger. amikor megkérdezem őket, hogy miért csinálják, akkor a válasz általában annyi, hogy a társaság miatt, vagy, hogy így jól lehet bulizni. Van benne valami, de én mindig is úgy gondoltam, hogy ivászat nélkül is lehet szórakozni.. Van erre egy példa, ami alátámasztja az állításomat, a testvérem. Immár tizenhét évesen még soha nem volt részeg, és nem is... Tovább »

Megtekintések száma: 25 | Hozzáadta:: Hírmondó | Dátum: 2014-10-07 | Hozzászólások (0)

                                                               
       Egyszer egy délután barna,  földes cserépbe kerültem. Az ablakba tettek, hogy süssön rám a nap és jól megnőjek.
  Ott virítottam az ablakban a többi cserép mellett, virágaik meglett növényként díszlettek a cserepekben, csak engem borított kopár föld. Két hétig minden nap kisgazdám fölém hajolt megdicsért és biztatgatott. Rendszeresen öntözött, tápszerrel ellátott. Elkezdtem gyökerezni a földben, kicsírázódtam... Tovább »

Megtekintések száma: 27 | Hozzáadta:: Hírmondó | Dátum: 2014-10-05 | Hozzászólások (0)

      Imádom a csokit, annyira, hogy néha-néha a képzeletem is megtréfál. Anya betakart, puszit adott és lekapcsolta a lámpát. Álomba merültem.
      Álmomban Csokiországban jártam. A parton csokicsónak várt. Ameddig a szemem ellátott, minden fán csoki lógott. Nagyon boldog voltam. Úgy gondoltam, most aztán belakhatok, mert otthon valahogy mindig eltűnik a csoki.
Elérkeztem egy játszótérre, ahol a csúszdán csokiönteten csúszhattam. Csodálkoztam, hisz ilyen élményben még sosem volt részem! Gondoltam magamban, ha hazaérek, eldicsekszem mindenkinek, hogy hol jártam.
     Ekkor eszembe jutott Ancsi, jó lenne, ha itt lehetne, velem.
Éppen mikor a csoki-telefonomon hívni akartam, felébredtem és a többiről lemaradtam.