PALICSI PITE - Diákblog - Miroslav Antić iskola, Palics

Jöjjenek! Jöjjenek! Tessék! Tessék! Uraim! Hölgyeim! Öregek! Gyerekek! Tessék! Tessék!

Itt látható a rettenetes erejű Toldi Miklós! Ereje végtelen! Fél kézzel állítja meg a szilaj bikát, toportyánokkal vív nagy csatát! A petrencés rudat úgy emelgeti, mint más ember a pennát! A nagy malomkövet frizbiként dobálja vagy karkötőnek használja! A nehéz búzás zsákot párosával emeli, és ezt a nagy embert bátyján kívül mindenki szereti!

„Itt hagynád sokféle kedves mulatságod?
párjával malomba ki emelne zsákot?
a malomkövet ki öltené karjára
molnárlegénynek álmélkodására?
Ne menj édes szolgám, jaj, ne menj messzire,
egész Nagyfalunak keserűségére,
Jaj! ne hagyd bitangul az ős Toldi-házat,
ne taszítsd a sírba jó édesanyádat.”

Ez az ember soha nem élt vissza nagy erejével, szelíd, mint a kezes bárány, anyját szívből szereti!
„édesanyját félti, igen, igen nagyon,
nehogy zörejre szörnyen felriadjon”
Miklós a magyar népet is szereti, és a szégyentől megmenti. Könnyedén legyőzi a gúnyolódó cseh vitézt, szívvel-lélekkel védi országa és királya becsületét!
Tessék, emberek! Jöjjenek és nézzék ezt a nagy erejű embert!