|
Tegnap reggel
lódobogásra ébredtem. Még ágyban voltam, a tegnapelőtti szörnyű vacsora
teljesen kiakasztott. Még erre sincs kedvem, de bemutatkozom: az én nevem E... Ezeket a szavakat írta
bele első naplójába a királykisasszony. Befejezem a nevét, mivel nem sikerült
egy fülsiketítő hang miatt. Emili a neve. 
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! – ordított az elkényeztetett királyi szakácsné.
-Mi a baj? – kiáltott vissza a királylány.
–E e – egy egér v – v – van a k – k – k – konyhámban!!! – sikított a szakácsné.
--Megyek már! – szólalt meg unott hangon Emili.
Belebújt pamutbojtos papucsába, majd viharzott a konyha felé. Meglátta az
egérkét, hát az szegény ott szaladgált a konyhában halálra rémülten, nem tudta,
hogy mit csináljon. Emili megsajnálta, ezért felkapta, és háta mögé tette az
ujjait keresztbe fonva:
-Megyek,
és kidobom ezt a patkányt! – mondta a kényes libát megjátszva.
Ez az ujjkeresztbefonás csak annyit jelentett, hogy hazudik az ember.
Térjünk vissza kis mesénkhez: Tehát a királylány nem bántotta az egeret. Nem
tudta, hogy megtartsa, vagy kidobja, mert az őrök naponta átnézik a szobáját.
Azt gondolta, megvarr magának egy álruhát, mintha egy kereskedő lenne. Magával
vett egy kiszsák aranyat, elvette az egyik lovat, majd a faluba igyekezett. A
ló egyszerűen vágtatott és vágtatott, és már majd nem felrepült, amikor hirtelen egy nagy fal állt előtte. A
királylány szerint az apja emeltette, mivel tudja, hogy mindig megszökik. Gyorsan a kaput is megnézte. Sok
volt az őr, de a lány okos. Azt mondta, hogy elmegy egy kicsit körülnézni a
falusi piacon, ugyanis a király vette fel. Nem soká jön vissza, majd engedjék
be. Az őrök át is engedték, és a lány szabadon vágtatott. Hosszabb volt az út,
ezért magánál tartott egy kis elemózsiát. Már, már visszafordult volna, amikor
elérte a falusi piacot. Lihegve szállt le a ló hátáról. Volt ott egy karó,
mellette egy vályú. Ott volt pár ló kikötve, hát, ő is oda kötötte ki. A ló
rögtön inni kezdett. A királylány egyből
meglátta azt, amit keresett. Egy titkos zsebecske, amit csak fel kell szépen
varrni valamire, bármi is lehet az, egyből beleolvad a környezetébe, és senki
se látja. Sok mindent bele lehet tenni, de ha nem elég szépen varrod fel, nem
tehetsz semmit se bele. Még szerencse, hogy a királylánynak nagyon jó a
kézügyessége. Az ilyen csodaszerkentyűk nem nagy dolgok a faluban, ezért nagyon
olcsók. Nagyon jó a falusiak
kézügyessége. Mikor megvette volna a királylány a szatyrot, úgy döntött
másképpen tesz. Nem fogja rabszolgaként tartani szegény egeret, miért
szenvedjen, mikor neki kint a helye, ugyanez van vele is. Nem hagyják szabadon
élni. Elfolyt egy kis könnycsepp, majd odament a kívánságkúthoz, és bedobta a
kis pénzeszsákját. A kívánság így hangzott:
-Bárcsak mindenki megváltozna körülöttem!
- Kedves és szép királylány! – vízhangzott a kút –, azt hiszem nem jó ötlet
ilyet kívánni. Jól gondold meg, hogy mit
kívánsz, mert akármennyi pénzt dobsz be, nem lehet többet kívánni. Egy kívánság
és kész.
-
Akkor mindenki változzon meg az egész
világon, csak már teljesítsd!
-
Ahogy akarod Emili! A kívánság teljesítve!
Alighogy ezt kimondta megváltozott az egész világ, még a hercegnő is.
Mondhatjuk úgy is, hogy egyszer volt, hol nem volt, egy világszép parasztlány,
aki egy parasztpalotában lakott. Vagy így: Egyszer volt, hol nem volt, egy
világronda királylány, aki egy palotakunyhóban lakott. Emilinek hívták, és egy
nagyon engedékeny apja volt, egy parasztkirály. Ez a lány nagyon gonosz volt,
és nem értett semmit se a művészethez, még a falu se értett. Ez a lány törte
meg a világon a rendet. Így nem a rend a lelke mindennek. Próbálták a jók
megmondani neki, hogy ki ő és mi ő, de nem bírt, régen a jók rosszak, a rosszak
jók, a tehetségesek tehetségtelenek, a tehetségtelenek tehetségesek voltak, és
minden fordítva működött. Az engedelmes király belenézett a királylány
naplójába, és látta, hogy elszökött a faluba. Az volt az utolsó hely, ahol még
a szépséges, és jó Emili volt. Semmi nyomot nem talált. Látta a kutat, de az is
fordítva működött. Akárhány pénzt is bedobott nem akarta teljesíteni a kút,
majd ezt mondta:
-Ha még egyszer bedobsz nekem egy kis szajrét, és még kívánsz is mellé, a
fordítottját fogom teljesíteni.
-Jó! Legyen úgy, ahogy akarod.
Bedobta az utolsó érméjét, majd ezt kívánta:
- Bár ne lenne a régi a világ.
- Én megmondtam! Az ellenkezőjét fogom teljesíteni! Kívánság fordítva teljesítve!
Egyszerre a világ megváltozott, mármint jó értelemben, és a királylány éppen
fegyvert szegezett egy kislányra, de épp jókor változott meg. A királylány
észhez tért, és az egész világot beborította boldogsággal. A királylány
meglátta hercegét, a nyakába ugrott, majd azt mondta:
- El se tudod képzelni mi történt!
- De el tudom! E világ még sok csodát rejt!
|
