Így történt
Mindenkivel történt már valamilyen különös vagy épp kellemetlen dolog. Én most
az egyik szerencsétlen napomat mesélem el. Ekkor még alsós voltam.
Előző este, vasárnap, későn feküdtem le aludni. Másnap, hétfőn, délelőtt tízkor
felriadtam és felültem az ágyamban. Ezután egy óriási kiáltás ijesztette meg az
utcán levőket.
-NEEE! Jaj, nee…, elkéstem a suliból! Ez nem lehet!- társalogtam magammal, miközben
a nadrágomat ráncigáltam magamra.
Addig-addig cibáltam, húztam még fenékre nem estem.
- Áúúú! - ordítottam a fájdalomtól.
Lesiettem a fürdőbe. ,,Arcmos, fogmos, kézmos,
fésű”- gondoltam magamban. Ezek után sebesen bekanyarodtam a laminátos konyhánkba
a pirítós felé és megint elestem. Ez most nem érdekelt. Felpattantam, magamba
tömtem az ételt és kerékpárral a suliba indultam, hátha ott lehetek még az
utolsó három órán. Útközben elszakadt a bicikli lánca.
- Ne, csak ezt ne!- sírtam el magam.
Nagy nehezen haza toltam. Felhívtam
anyukámat, aki éppen dolgozott.
- Halló- szóltam félénken.
- Elkéstem az iskolából, elindultam
bicajjal, de csütörtököt mondott! - zokogtam.
- Háháhá! - kacagott.
- Most miért nevetsz? Ebben mi a vicces?- vontam kérdőre.
- Azon röhögök, hogy délutános vagy!
- Várj...de...tényleg!- könnyebültem meg.
- Szeretlek, jó légy! - köszönt el.
- Okés, én is! - mondtam.
Aznap három ellenőrzőt írtunk, és az egyik szomszédom eltörte a kezét. Borzalmas
nap volt.
