Natura-szonett
Battyog egy cserfes galamb az úton,
hederintve sem arra, ki les rá.
Fehér kecses nyakú hattyú a tavon,
hagyja, hogy sodorja a szellős ár.
Állnak a néma csipkelevelű fák,
csendes minden, a tó sem morajlik
csak a szél suttogása hallatszik
s oldalazik ide-oda a szélrák.
Mégis senki sem zavarhatja ezt
a tájat, hol csupa csend ez a nesz.
S ki tudja, talán mindig így lesz.
Egyszer csak a karcsú nyírfák közül,
néma lesben szarvasbika felbőszül,
s a csendet feltörve, gyorsan elillan.
Dedović Tomić Noémi 7/4
