Egy kora tavaszi napon az erdőben sétálgattam. Gyönyörködtem a természetben. A nap melege felmelegítette a tájat. Séta közben egy elkorhadt faágban megbotlottam és elestem. Az orrom előtt megpillantottam a tavasz hírnökeit. Gyönyörű hóvirágok, tulipánok ékesítették az erdőt.
Ahogy sétálgattam tovább, csattogásra lettem figyelmes. Hatalmas, rozsdás gőzmozdony süvített végig az erdőszélen.
Mikor a tisztás végére jutottam, egy patak csordogálására lettem figyelmes. Magányos kiskacsa kétségbeesetten úszkált jobbra-balra. Nem találta a családját. Csak hangosan hápogott. Egyszer csak a hangra megjelent a családja, és együtt úsztak tovább. Gondoltam magamban, vág az esze, mint a borotva, hogy ilyen gyorsan megtalálta a szüleit. Elindultam hazafelé. Tücsökkoma kiugrott előttem és koncertezni kezdett. 
Erre én azt mondtam neki:
- Egy bolond százat csinál!
Olyan hangosan ciripelt, mintha az erdő összes tücskei itt lettek volna.
Ha a tücsökkoma tovább ciripelt volna, az én mesém is tovább tartott
| 
