Mostan színes gombokról álmodom.
Legszebb a hupikék. Sok sok emailt
e gombokkal írnék egy lánynak,
egy lánynak, akit szeretek.
Szmájlikat, japán betűket írnék,
S egy kanyargós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű betűt,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
vicces- lila, borvörös, csendes- szürke,
szégyenlős, szerelmes, feltűnő,
és kellene szomorú-viola
és fakóbarna és kék is, de halovány,
akár a színes kapuablak árnyéka
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még lángoló- pirosat,
vérszínűt mint a mérges napnyugta,
és akkor emailoznék, mindig- mindig
emaileznék.
Kékkel húginak, anyunak arannyal:
arany-imát küldenék az én anyámnak,
arany-lángot, arany-üzenetet, mint a reggel.
És el nem unnám, egyre- egyre emaileznék
egy öreg padláson, szünet nélkül.
Oly elégedett lenék, Istenem de elégedett.
Betölteném vele az életem.
Szűcs Dániel 5/3