PALICSI PITE - Diákblog - Miroslav Antić iskola, Palics

„Vidd tovább a meggyújtott fáklyát. Nyiss utat és lépj,  ne várj!”- ez a szövegrészlet a Moby Dick együttes Prométheusz c. dalából származik, ami arra enged következtetni, hogy Prométheusznak, a Tűz csiholójának egy halaszthatatlan feladata volt. Az isteni lángot kötelességének érezte, hogy átadja az embereknek. Nemcsak könyörület ez.

 Erre a lángra úgy tekintett, mint jogos adóra, hiszen az embereknek szükségük volt a tűzre, hogy virágzásnak indulhasson a társadalmi fejlődés. Nem érdekelte, hogy az istenek vad haragja fogja üldözni, hogy milyen szenvedést,  megtorlást fog kapni, a küldetéstudat és a bátorság  erősen égett benne. Ahogy Ady fogalmazott, hogy ezt a világot bizony nem a pulya, gyáva emberek fogják fejlődésre bírni, hanem a bátor és korszakalkotó hősök,  mint Prométheusz. A Csontváry-festmény bennem azt az érzést  kelti, hogy a fa, mint szimbólum az életadás jelképe is lehet. A belőle kinyert oxigén nélkül nem lenne élet, valamint akár a  hazaszeretetet is jelképezheti. A madár úgy ragaszkodik  a fához, hogy szinte egybenőtt vele. Ha a művészi oldalát nézzük, ez a fa régen még kis csemete volt,  és ahogy a művészet fejlődött, ő is egyre csak ehhez a fához ragaszkodott.  Franz Hodjaknak ez a sora elgondolkodtatott: „Most íme a madarak kihalnak, tömegestül gyűlnek az új gondjai Prométheusznak.”

Prométheusz, a félisten már érezte, hogy jön a baj,  és így nem mehet tovább. A madarak sorra halnak ki. Ha nem lép, vége lesz a földi életnek. Akkor cselekedte azt, amit csak egy igazán bátor, erős hitű ember képes megtenni, és ellopta az isteni lángot, hogy újulást hozzon az emberiségnek. Adynak az élete is ilyen volt. Gyökerestül felforgatta az irodalmi köztudatot és művészvilágot. Érezte, hogy a meglévő világ már nem élhet  így tovább, hogy műveletlen Ugar egész Magyarország. Tenni  kell, hogy elhozza a népének a megváltást, vagyis azt a bizonyos lángot, amely az ébredést hozza majd. Ezek a híres emberek mind Hodjak, Ady, mind Csontváry az irodalomban és művészetekben sorsfordító szerepűek, lángoszlopok. Ők a „fölséges Tűz csiholói”.