A kispárnám babakorom óta velem van, még
édesanyám varrta, mikor velem volt várandós. Minden éjjel vele alszom azóta is.
Puha, kis ruháját tengerkék és babarózsaszín virágok díszítik. Nem nagyobb a tolltartómnál.
Öltözékében , mint a puffasztott rizs, virít az ágyamon. Belülről
pihe-puha vattapamacsok duzzasztják. Kicsiny fülecskéje igencsak megkopott a
sok éjjeli szorongatástól. Illatfelhő nem lengi be, dalolni, táncolni nem tud, értéke
is elég csekély, de számomra felbecsülhetetlen kincs. Büszke és bohókás tartása
révén régen Lady Gagához hasonlítottam. Kétség sem fér hozzá, hogy szememben
nagy sztár! Éjszakánként altatódalokat énekelek neki, és meséket mesélek, ahogy
az anyukám tette kicsi koromban, ezért anyukámról neveztem el. Gondolom, majd ő
is mesél gyermekének nagykorában. A nap nagy részében henyél az ágyamban, s
vigyázó szemeit körbevetve kémleli érkezésemet. A téli meleg délutánokon,
esküszöm, ásítozni is láttam!
Talán,
ha nekem is lesznek gyermekeim, a kispárnámat megörökölik, vagy varrok nekik egy új egyedet és lehet, hogy ők is, ugyanúgy
szeretni fogják, azt a kis dagasztható jószágot, mint én.
Róka Hargita
(5/3)
