A nagymamám már kiskorom óta a példaképem. Örültem, amikor megtudtam, hogy a nagydolgozat róla kell, hogy szóljon.
Dávid Gizellának hívják. Haja színe már kiskorától szőke volt, ezért mikor őszülni kezdett mindig befestette. A színe barnás, zöldes. Otthon egyszerűen öltözik, de alkalmakkor, mint a tordai bálban is, ha azt a ruhát már felvette egyszer, azt még egyszer nem húzza fel. Ezért el kell, hogy menjen a piacra a tatával, hogy legalább egy elegáns blúzt vegyen.
 Termete alacsony, nemsokára én is lehagyom, mert most vagyok akkora, mint ő. Általában mindenkit jó kedvvel fogad, és nincs olyan, hogy ilyenkor ne süssön legalább egyfajta kalácsot. Sokat segít nekünk, mivel anyu és apu dolgozik, és nem tudnak ránk főzni, és ezért ő bevállalta a főzést. Amiben csak tud, segít. Amikor természetből segítségre van szükségem, mindig gyorsan odasiet hozzám.
Amikor ő sem tudja, akkor hagyja, hogy anyuval csináljam meg. Ha őt hívtam, akkor segíteni is fog. Előkeresi a biológia könyveit, ha olyasmiről lenne szó, leegyszerűsíti, elmagyarázza, és általában meg is értem.
Szeret viccelődni, főleg, akkor, amikor anyuval kávézik és tatával. Mikor Lakival, a kutyánkkal játszik, szeretem őket nézi, mert jót lehet rajtuk nevetni. Mindig felvidít, mikor rossz kedvem van, az első félévi természet ellenőrzőn szerzett egyes és kettes miatt sem haragudott.
Remélem, mikor nagy leszek, én is olyan leszek, mint ő.
|
