Tisztelt felséges Királyom!
Franciaország
igen messze van, de remélem, időben megérkezik a levelem. A barlangban kevés a
fény, ám igyekszem minden fontosat leírni.
Egy magyar
huszárról van szó, János vitéz a neve, és a magyar sereg tagjaként nemsokára
Franciaországba érkezik. Nagyon vigyázzon vele kedves Királyom, rettenetesen
veszélyes, ugyan deréknek tűnik, becsületes katonának álcázza magát, azonban a
törökök kémje. Leánya kezére pályázik, de nem szerelemből hanem, hogy tömlöcbe
zárja, mint a többi király lányát is. Szörnyű sorsuk van egy eldugott vár
börtönében, éheznek, fáznak már hosszú évek óta. De nem csak ez az egy veszély
fenyegeti Felségedet, János hatalomra éhes, kitűnően bánik a karddal, és
bizonyára a trónjára fáj a foga. Tudomásom van róla, hogy álnok, gonosz
szándékkal megy Franciaországba ez a magyar vitéz, először lányát rabolja el,
majd országát is elfoglalja. Sőt törökök kezére játssza a területet, és közösen
fogják a turbánosokkal vezetni szeretett hazáját. Kérem, vigyázzon, legyen
nagyon óvatos, de ne ítélje el a magyarokat egyetlen katona alapján, a sereg
többi tagja igazán becsületes, jóravaló, derék vitéz. Emiatt is szégyellem, és
kötelességemnek tartom értesíteni János veszélyességéről. Ahogy országába ér
toloncoltassa vissza, ne hallgassa végig hazug szövegét, mert ha elhiszi neki
hazugságait, akkor hiába írtam ezt a levelet, azután már nem tudok segíteni
Felségednek.
Választ nem
várok, ha levelem célba ér, azt tudni fogom magamtól!
Hollófejű
Mirigy
Sötétország
1844.
augusztus.28.
|
