Még réges-régen élt egy tulipán.
Olyan szép volt,hogy még a távoli Amerikában is megirigyelték. A gyönyörűsége,szépsége világhírű volt,de az is ám,hogy beképzelt és önfejű volt.Meghallotta ezt a büszke és ostoba tücsök.Oly irigység fogta el,hogy a szája,a füle és az orra csak úgy füstölgött.Szomszédjában lakott a bazsalikom.Mivel a tücsök elhívta egy légyturmixra és egy földkávéra,ezért ő már ott is volt.Csak nézte a tücsköt ,hogy a fejét veri a falba.Megkérdezte:
-Tücsök koma,jól vagy?-Mikor meghallotta kiegyenesedett és megigazgatta ruháját.
-Igen,persze,hogy jól vagyok.
Én mindig jól vagyok,mivel én vagyok a legszebb és legelegánsabb élőlény a földön.Hát amikor meghallotta ezt a kacsa! Úgy elkezdett nevetni,hogy majd szétpukkadt!Mivel a kacsa és a tücsök ellenségek voltak. De valahogy a kacsa is féltékeny volt.A tulipán színe lila volt,mint tavaszon a réten kinyíló virágok.Narancssárga is volt,mint nyáron a lenyugvó Nap fénye.De az önfejűsége akkora,mint a pokol tüze.Mikor felkelt a Nap és az égre ült, akkor ő nagyot ásított és kinyitotta szemeit.Hunyorgott. Picivel később kitárta szirmait,és ekkor mindenki elcsodálkozott.
Ez volt szép tulipán meséje.
|
