Vasárnap, 2017-10-22, 4:03 AMFőoldal | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü

...

«  Augusztus 2012  »
HKSzeCsPSzoV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031
Blog
Főoldal » 2012 » Augusztus » 14 » Tikvicki Dóra: Egy gondolat bánt engemet...
5:36 PM
Tikvicki Dóra: Egy gondolat bánt engemet...

Megint csak veled veszett el a Nap a sötétség tükrében, veled kellett átélnem, ahogyan a fény elárasztja a sötétséget. Csak a te hangodat hallottam a  zakatoló busz és a pletykás tinédzserek neszei közt. Nem rémített el téged a gyűrűsférgek szaporodása, sem a szén-dioxid előállítása laboratóriumi körülmények között. de még az a fránya logaritmus sem. Úgy bizony, velem voltál egész nap, keserítetted a boldog pillanatokat, a szomorúakat pedig elmélyítetted.

Úgy ragaszkodik hozzám ez a fájdalmas gondolat, mint fenyőfához a tűlevelei, jöhet bármi, eső, hó, fagy, mint jó gyermek az édesanyja mellett, haláláig ott marad.

Én azért szeretnék tőle megszabadulni, hisz nem okoz mást, mint fájdalmat. De mit tegyek?

 

„Ha az öröm legjobban festi képem;

Magas kedvemben sírva fakadok;

De arcom víg a bánat idejében,

Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.”

 

Tartom magam. Még erős vagyok. Te ismersz már, téged nem tudlak átverni. Egy pillantás elég neked és már tudod is, hogy valami nyomja a lelkemet. Mikor megkérdezted, hogy miért vagyok szomorú, én nem feleltem. Nem tudtam felelni. Hátat fordítottam és magamra húztam a takarót. Pedig úgy felpattantam volna és sikítottam, ordítottam, rád zúdítottan volna minden bajom, bánatom. Vagyis csak egyet. Csak egy gondolatot. Nem, én hagytam, hogy ez a dolog tovább eméssze minden porcikám.

A szívemből indult el, majd a gerincemen felfelé haladva, érintve minden bordámat, lassan kúszott fel az agyamig, majd onnan könnyedén száguldott el a testem minden egyes atomjáig, legyőzve  a benne rejlő protonokat, neutronokat, elektronokat, majd onnan fölényesen irányítva minden mozzanatom.

Mit művelek? Mikor lettem én ilyen puhány és könnyelmű? Mikor hagytam én valaha, hogy a bánat az öröm fölé kerekedjen? Soha! Most mégis hagyom, hogy lassan égessen ki belőlem mindent. Hagyom, hogy eltakarja a naplementét és nevessen a világosság ideiglenes pusztulásán. Hagyom, hogy ne engedje élvezni a napfelkeltét, mikor újra győzedelmeskedik a fény.

Egyet tehetek csak. Írnom kell. Ki kell írnom magamból azt, amit elmondani nem tudok, hisz  ez a gondolat a hangomnak határt szabhat, de a lelkemnek, mely ezt a ceruzát ily fejvesztve irányítja, nem! „Ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!”

Egy gondolat bánt engemet...

Ha sötétségben

Egymagam állok,

Ki rettenti a szellemet?

 

Egy gondolat bánt engemet...

Ha szívem kódját

Te sem ismered,

Kinek adjam szerelmemet?

 

Egy gondolat bánt engemet...

Ha mosoly helyett

Könnyet adhatok.

Mi lesz, ha senki sem szeret?

 

Egy gondolat bánt engemet...

Ha napvilágra

Fekete Csönd ül

Ki vidítja fel lelkemet?

 

Egy gondolat bánt engemet...

Ha a silány Föld

Nem lesz már elég,

Lehozod nekem az eget?

 

Egy gondolat bánt engemet...

Ha szemeidből

Eltűnt a fény,

Hogy adjam enyémet neked?

Egy gondolat bánt engemet...

Ha kihunyt a fény

A kormos éjben,

Ki tartja meg az elveket?

 

Egy gondolat bánt engemet...

Ha elbotlok a

Semmi közepén,

Ki veszi át a terheket?

Egy gondolat bánt engemet...

Ha a jövőben

Mindenki elhagy,

Ki temeti el testemet?

Egy gondolat bánt engemet...

Ha majd szél söpri

Poros síromat,

Ki olvassa el versemet?

Tikvicki Dóra 8/4

Megtekintések száma: 377 | Hozzáadta:: Hírmondó | Helyezés: $
$
/2
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
Copyright MyCorp © 2017 | Az oldalt a uCoz rendszer működteti