Látom a felhők közt megbúvó
napot,
Fekete papíron a fehér
alapot.
Hallom
a zokogó zajban a csendet,
Látom a keszekuszaságban a
rendet.
Érzem
száraz kezednek simaságát,
Hallom a hazug szónak az
igazságát.
Látom
a sötét szemben felgyúló fényt,
Érzem züllöttekben az igazi
erényt.
Látom
a napnyugtában levő hajnalt,
Látom az ördögökben elbújó
angyalt.
Érzem
a lágyságot izmok erejében,
Látok honvágyat csellengők
szemében
Látom
a megoldást mások bajában,
Hallom az igazat politikusok
szavában.
Látom
a felszínt, lenn a sötét mélyben,
Érzem a meleget, hideg téli
éjben.
Látom
a zöld mezőknek szürkeségét,
A nagyvárosok rémisztő
ürességét.
Érzem
margarétád taszító szagát,
Érzem izzadságod bódító
illatát.
Látom
a halál szenvedő szépségét,
Az elpusztult várak valódi
épségét.
Hallom
halk hangodban eredő erőt,
Tanárok álmában a boldog
felelőt.
Érzem
a rózsatüskék simogatását,
Mesékben a gyerekek
riogatását.
Látom
a háborúban nyugvó békét.
A dúsgazdagoknál a szegények
pénzét.
Látom
a gödörben ellenség karját,
Nehézségekben Isten buzdító
hangját.
Lásd
meg létem lassú elfolyását!
Halld meg hangom hosszú
morajlását!
Érezd szívem végső
dobbanását!
Tikvicki Dóra:2011.05.
8/4
