|
B. Foky István
vajdasági kortárs író, költő. Önmagát
szívesen nevezi bezdáni hajósok
leszármazottjának. Nagyapja hajóskapitány volt. Nemcsak szülőhelyén, de gombosi
tanítóskodása, majd újvidéki újságíró és rádiós
múltja idején is állandó kapcsolatban volt a vízzel, s a nagy folyóval ,
a Dunával. Kitűnő horgász is. Szabadkára
költözésével életének meghatározó tava lett a Palicsi-tó csakúgy, mint Tolnai Ottónak.
Gyermekveseit 1996-ban
Szabadkanapivirág címmel jelentette meg. A kötet verseit négy területre
osztotta, ebből kettő a Piligo Palus és a Ludas ciklus foglalkozik „vizes”
versekkel.
Az első verset Zsolnay
Miklósnak a Kék váza ajándékozójának ajánlotta. A verset a mitológiai utalások,
alliterációk, ismétlések, tőismétlések
teszik érdekessé.
„Víz-istennek minden szava
csörgedezve a tóba folyt,
csoda kék lett Palics tava.
Kék
lett a tó, kék a rigó,
kék a bagolyvári ablak.
Kék
bagolynak kékes álmán
kékítőszín
pirkadatnak
minden kékje olyan kék volt.
mint a kék szemű gyermekálmok.”
A k hang alliterálása valamint a kék szó variációs ismétlése hozzájárul a
versritmus erősítéséhez.
A Piligo Palus c. versben megírja a hetedik forrást, az ivóvizet kutató juhász
verses történetét s a „nefelejcskék Palicsi-tó” elnevezését.
A versek egy része a Palicsi-tó partján élő
növényekről és madarakról szólnak:
sóvirág, büdöskővirág, csengettyűvirág , stb. A
ludasi tavat is madárvilágának bemutatásával kezdi: jégmadár, királyka.
A
kötetben külön emléket szentel az emlékkútnak. A verset Kosztolányi azon soraival kezdi, amelyet az emlékkút egyik oldalára vésettek a
városatyák („a tó, a tó, az eleven poézis”(…).
„Emlékkúti vízityúknak
Ludas-tóra mehetnékje.
Ott fészkel a szülőfészke,
ott várja rég a csibéje,
a kakasa ott keresi”
Az idézet után természeti képeket sorakoztat a
tájról, madárvilágról, ezt megszakítja
az emlékkút másik oldalára vésett történeti szöveggel, ami 1690-re Palics első
említésére utal. A természeti képsorok után az emlékkút harmadik oldalára
vésett szöveg következik (újjáépítés 1909-1912).
A verset Kispalics madárvilágának
képsoraival, s egy létre utaló költői kérdéssel, ahogyan Vajda János tette a
Nádas tavon lezárásában.
„ mondjátok csak, hány az élet?
Örök? Titok? Mégis édes…”
A Ludas ciklusból a Ludasi-tó c. verset emelnénk ki.
Nagyon szép a ritmusa a versnek.
Az l hang alliterálása az egész versen végigvonul ,
s ezzel különös lágyságot kölcsönöz a soroknak:
(ludasi –tó, hattyúlúd, szól, zöldellő, lúdakkal, vadludak, leszállnak, lúdnyelven, dalolnak, sóról, ludasi
dunnalúd, maglúd, lúd, tyúklúd, lúdbőrzik, ludaskása, lúdhúr, lúdlába, lúdtalp, figyelj, lábam).
Úgy gondoljuk, hogy B Foky István is erősíti a térség Kosztolányi, Csáth, Tolnai Ottó - féle „vízköltészet” gyermekverseivel,
és tó-költészet alkotó-teremtő írói közé tartozik.
Tikvicki Dóra 8/4
|
