|
Azt tapasztaltuk, hogy a magyar
költészet nagyjait is számos alkalommal megihlette az ördög. Alsós korunk
kisördög versei varázsoltak el bennünket először (Romhányi, Eörsi, Lackfi
stb.), majd korunkhoz mérten, elmerültünk a költészet tengerében (Ady,
Kosztolányi, Babits, József Attila stb.) s néhány cseppecskét megemlítünk.
A gyermekversek ördöge csupa báj,
édes és komisz, épp olyan, mint a csintalan gyermek, a rosszindulat is mihaszna
csínnyé szelídül.
Romhányi József: Szamárfül c. játékos állatversei közt találtuk az Ördöghívő
krokodilt. A humor, a helyzetkomikum az, ami sikerének titka. Ő is kígyóként
képzeli el az ördögöt, „pápaszemesnek” nevezi. Krokodil koma egy kicsit
eltévedt a vallástanban, mert ő bizony nem istennek, hanem az ördögnek szeretné
meggyónni a torkosságát, mert tart attól, hogy cipővé kárhozik:
„Egy krokodil elhatározta,
meggyónik,
mielőtt cipővé kárhozna
S mert volt bűne elég, sőt
némi felesleg,
fohászkodott
nyomban a pápaszemesnek:
-
Feloldozást adj énnekem,
mert
vétkeztem nagypénteken,
felfaltam
két húsos majmot, de őszintén bánom,
...hogy csak
ennyit, mert ült ott még három.
Felszisszent
a sátáni szent:
- Hármat
elszalasztott?!
Csak kettőt
evett meg?!
Nem kaphat
malasztot,
átkozott
eretnek!”
Lackfi János három ómódi tánca
közül, a Palotás és a Keringő
mellett, a Kanásztánc tetszett a legjobban.
Az ördögöcske a foltozó varga szerepében jelenik meg. Felönt az ember a
garatra, akkor a száját a kancsóhoz
varrja. A szép asszonyokhoz ölti annak bámuló szemét, s ha nem vigyáz az ember,
belevarrja egy nagy zsíros kabátba. A
részegség hálójában a világot az ördög által összefércelt állapotban látjuk.
Rajtunk áll, hogy választjuk-e ezt a táncot.
Édes kis krampuszka az ördög Mentovics Éva versében. A lírai én játszótársa,
nem félelmetes lény, ellenkezőleg. Jó fej, tüskés a frizurája, igazi kópé. Nem
akar ő felöklelni a szarvacskáival, csak virgáccsal ijesztget, de ha eljő az
este kilenc óra, hazaszalad a mamájához.
Orbán Ottó Kisördöge is csintalan gyermek. Gyakori
a költészetben is, hogy a ficánkoló gyermeket az izgő-mozgó ördögöcskével
azonosítják:
„Hétfő,
szerda, csütörtök, /Kati mint a kisördög./Bajusza van lekvárból,/ kilóg a hasa
a nadrágból,/ minden holmit szétrámol /Jön,//megy,/ dörömböl./Nem telik ki
nagyobb lárma/
három szekér töröktől. „/
Nemes Nagy Ágnes a Sampusz, a fekete krampusz című versében játszik a szóvégi
rímekkel:
„szervusz Sampusz – krampusz”. Egy fekete szőrű
virgonc kiskutya tulajdonképpen az ördögöcske, a krampusz.
Csukás István (Empromtü) ördögöcskéje
óraszemű, pucér hasa hántott kőris, a lehelete keserű…
Eörsi István
versében az ördögfióka szerelmes lesz, s nem is akárkibe, hanem szokatlanul egy
tündérbe. A vers ritmusát a páros és
hármas rím adja. Az ördögöcske is, a tündér is úgy viselkedik, mint az ember. A
lánykérés is csupa humor, báj.
|
Ördögfióka-barátom
felvidít, ahányszor látom,
olyan fürge, olyan fényes,
szaga kellemesen kénes
saját talpát nyalni képes.
Van két kicsi, hegyes szarva,
van egy izmos, kurta farka,
magas fákon reggel-este
annál fogva lóg libegve,
s diót dob a gyerekekre.
Egyszer egy tündér járt arra,
ringott-lengett jobbra-balra,
fehér bugyija kilátszott,
mókusa volt, azzal játszott,
fütyörészett, dalolászott.
|
Kis
ördögöm fentről látta,
s beleszeretett a lányba.
Le is ugrott egykettőre
bukfencezve és pörögve,
s megállt vigyázzban előtte.
„Édes
tündér, úgy szeretlek,
mint a mézet vagy az epret.
Soha senkit ilyen szépen
nem szerettem földön-égen –
kérlek, légy a feleségem.”
A tündér ezt válaszolta:
„Menjek lakni a pokolba?
Javulj meg, és megszeretlek,
szüleimhez bevezetlek,
s két hét múlva férjül veszlek.”
|
|
