PALICSI PITE - Diákblog - Miroslav Antić iskola, Palics

Ha meglátjuk az eszmét?

Luci Ferkó azonban’

Irígy volt és goromba

Meee, mondta, szebb is akad,

Nekem nem kell, edd meg magad.

Ilyen volt a Luci Feri,

De Istenke meg is veri,

Nem kell szárny, repülj gyalog,

Dobjátok ki, angyalok!

Madách Lucifere az Úrral egyenrengúnak tartja magát. Kemény és tartása van. Ezzel szemben Luci Ferkó  egy durcás kisgyerek, csupa szellem, csupa báj.

S a páros rímelés kiemeli mindezt.

Luci Ferkó rossz kölök,

Éppen arra lődörög,

Juszt is, mondta: egyetek,

Tömjétek meg begyetek.

No most tele van a bendő,

Itt a bűn, az eredendő.

Mars ki innen, istenvertek!

Bezárjuk az Édenkertet. 

Luci Ferkó csak egy vásott rossz kölyök, éppen csak arra lődörög, s megtörténik a bűnbeesés. S mint a játszótér, úgy záródik az Édenkert.

Feküdjetek a bokorba,

Kimondom most nektek sorba,

Évi, Ádám,

Kibontom a meseládám.

De előbb módját megadni,

Van szerencsém bemutatni,

Ha nem tetszik a regény,

Vagy az ágyacska kemény,

Ez a kislány megpuhítja,

Úgy hívják, hogy zöld remény.

Ferkónak meseládája van,( Ugyan, hol itt a gonoszság?)  teli játékkal, kalanddal, s bármi lesz is az emberkének ott lesz a remény.

Gile-gula tarka-barka,

Rabszolgának fáj a marka,

Férfiszolga, nőcseléd

Liheg-lohog, csőcselék!

Ha kilóg a nyelvecskéd,

Megverünk, mint kis kecskét.

Cshi-puhi, mertek-gyertek,

És egy szolgát agyonvetek.

 A kicsinyítő képzők, a hangulatfestő szavak nemcsak játékosságot, hanem az iróniát is megerősítik. Eltörpül a hatalomvágy, a halhatatlanság eszméje, Ádámka unatkozása csak felerősödik. S Évike meg csak pityereg, eltörték a babáját.

Királynak, ha nincs szószék,

Hatalmának bezzeg vége.

Igyuk meg a tejecskét,

Csapjuk le a fejecskét.

A nép pálfordulását a görög színben gyermekperpatvarnak veszi. Tejecske ivás után, csak egy kicsit gyilkolászunk.

Ádi, Évi rossz is, rest is,

Hát egyszer csak jött a pestis,

Jött a csúnya dögvészecske,

Hullt a nép, mint a legyecske,

Kézzel, lábbal kalimpált

Ás aztán meghalukált.

A züllött Róma is csupa játék, teli nyelvi leleménnyel: pestis=dögvészecske.
A tömeghalált egy játékos hasonlat fejezi ki:
„Hullt a nép, mint a legyecske”
Meghalukál szó az altatódalokból ismert alukál szóra játszik rá. S az ilyen eljárás is erősíti a humort.

Ádi mondja: csip, csip, csip,

Gyere már ki egy kicsit.

Évi, Évi gyere ki.

Ég a házad ideki.

Évi mondja: nem, nem, nem,

Nem enged a korszellem.

Feri mondja: a kereszt!

Megforgat, de nem ereszt!

A kereszténység kigúnyolása a 7. színben igen éles. A hit fontossága  gyermekmondókákká  törpül. Utalás a gyermeteg mondókákra erősíti a humort.

Ez meg itt a Kepler bácsi,

Nem ám holmi fecske-locska,

     … Közben Évi: juj, juj, juj,

Egy fiúval összebúj,

Hogy majd vesznek éljen vivát!

Ádámkának vásárfiát.

Nem fügét és nem narancsot,

Icipici kis agancsot,

Felteszik a fejére,

Jól fog állni nekie.

…

Nem szeretem ezt az eszmét,

Unció-smunció,

Szebb a revolució.

Kepler, azaz Ádi felszarvazása is édes játék.

S a versikék zenéjét erősítik a rímes rájátszások: unció-smunció – revolució.

Mindennapra egy tojás.

Hogyha fej lesz de sok hely lesz,

Minden bögre csupa tej lesz.

Megisszuk a tejecskét,

Lecsapjuk a fejecskét.

Utolsó pár legelőre,

Kimegyünk a legelőre,

Mienk a föld, rontom-bontom,

Az én nevem Kukorica,

Kukorica, Kukorica Danton

Utcu bizony megérett a meggy,

Danton bácsi ki a rétre megy.

Párizsi forradalom – nem komoly ügy, csak egy kis játék, a legelőn egy kicsit hadonászunk, s le-lecsapunk néhány fejecskét.
Rájátszik Petőfi Kukorica Jancsijára, mikor megrajzolja Danton alakját.