Szerda, 2017-09-20, 4:55 AMFőoldal | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü

...

«  December 2013  »
HKSzeCsPSzoV
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031
Blog
Főoldal » 2013 » December » 1 » Tolnai Zsófia-Horváth Karolina 8/3: Ördögmotívum a nemzeti tragédiánkban
5:24 PM
Tolnai Zsófia-Horváth Karolina 8/3: Ördögmotívum a nemzeti tragédiánkban

Madách Imre Az ember tragédiája c. drámai költeménye a Faust-téma legnagyobb magyar irodalmi alkotása. Megírásában nagy hatással volt rá Goethe Faust drámája.

Madách Az ember tragédiáját 1860 körül írta, olyan kérdésekre keresi a választ, hogy mi a célja az emberi életnek, fejlődik-e a világ, milyen kapcsolatban van tudomány és áltudomány.


Az ember tragédiájában Lucifer Istentől független erő („mindöröktől fogva élek én”). Ő „a tagadás ősi szelleme”, ellenpontja az örök isteni értékeknek. Lucifer nem dicséri alázattal a létrejött világot, szembeszáll az Úrral. A világban a cél, a változás és az összhangzó értelem hiányát kifogásolja. Az Úr elűzi őt a mennyekből, s az Édenben két megátkozott fát, a tudás és a halhatatlanság fáját kénytelen átengedni neki.
Célja világos: az Úr világának megdöntése. Meg akarja semmisíteni az embert, meg akarja akadályozni az emberi történelmet. Lucifer az első színekben az újat teremtő gondolat indulataival lép elénk. Végzete a szüntelen bukás, de ennek tudatában is vállalja lázadó szerepét.

Alakja rokonszenvet vált ki, helyenként hősiesnek tűnik.
Lucifer első csatáját siker koronázta: az első emberpár elkövette az ún. "eredeti bűnt”. Ádám elhagyta az Urat, s azt gondolja, semmiféle köszönettel sem tartozik Istennek.
Az önerejére támaszkodó Ádám a jövőbe szeretne látni, tudni akarja, miért fog küzdeni, mit fog majd szenvedni.
Fontos mozzanat, hogy a jövőt Lucifer mutatja meg. Lucifer célja  az, hogy az Úr világát megdöntse, értelmetlenné tegye a teremtést.
Keretszínekből és  történeti színekből áll a történet. A történeti színekben Ádám nem közvetlenül Luciferrel kerül összeütközésbe. Lucifer csak Ádám kísérője lesz. Ádám fellobbanó hitével a kétely érveit állítja szembe. Vitájuk végigvonul az egész műalkotáson, párbeszédükben a különböző választási lehetőségek között dönteni nem tudó író vívódása fedezhető fel. A különböző érvek egymás ellen szegüléséből alakul ki a tragédia drámaisága.
Ádám és Lucifer egymással szembenálló értékeket testesít meg. Alakjuk színről-színre változik.
Ádámot Lucifer viszi mindig előre, látszólag tehát a haladás motorja, szinte el is feledkezünk arról, hogy miért teszi ezt.  Ádámot lelkesítő új eszméknek mindig a hanyatló részébe viszi el a főhőst, ezzel akarja kétségbeesésbe taszítani. A párizsi színben Ádám gyilkosává is válik, s a világűr színben is csak a Föld szellemének közbelépése menti meg Ádám életét. Az utolsó színben is ő mondja ki az "öngyilkolás" szót.  Lucifer tudatos állhatatossággal mutatja meg nekik a jövőt, 1-1 kor hanyatlásának időszakát mutatja be, így a negatívumok dominálnak /így az álomjelenetek nem torz képet adnak a történelemről/.
Lucifer szerepe a mű folyamán változik, átalakul.
A  mítoszokban az Úr és Lucifer ellentétek,  viszont az alapkérdésekben egyetértenek.
Lucifer Ádám társa, kísérője - nagy igazságokat mond ki, hamis illúziókat leplez le.
Éles elméjű kritikus, a "fagylaló észt",a rideg tudományokat képviseli.  Nincs szüksége érzelmekre, nem fél, nem hátrál meg, kitartása hősies. Iróniája, fanyar humora tetszik az olvasónak.
Kigyűjtöttük Lucifer néhány  nekünk tetsző megnyilatkozását:

1.

LUCIFER
S nem érzéd-é eszméid közt az űrt,
Mely minden létnek gátjaul vala
S teremtni kényszerültél általa?
Lucifer volt e gátnak a neve,
Ki a tagadás ősi szelleme. -
Győztél felettem, mert az végzetem,
Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
De új erővel felkeljek megint.
Te anyagot szültél, én tért nyerék,
Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény. -
Ott állok, látod, hol te, mindenütt,
S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?

2.

LUCIFER
Megúntam ott a második helyet,
Az egyhangú, szabályos életet,
Éretlen gyermek-hangu égi kart,
Mely mindég dícsér, rossznak mit se tart.
Küzdést kivánok, diszharmóniát,
Mely új erőt szül, új világot ád,
Hol a lélek magában nagy lehet,
Hová, ki bátor, az velem jöhet.
3.
LUCIFER
Minden, mi él, az egyenlő soká él,
A százados fa s egynapos rovar.
Eszmél, örül, szeret és elbukik,
Midőn napszámát s vágyait betölté.
Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.
Ne félj, betöltöd célodat te is,
Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van
Szorítva az ember egyénisége.
Látád a hangyát és a méherajt:
Ezer munkás jár dőrén össze-vissza
Vakon cselekszik, téved, elbukik,
De az egész, mint állandó egyén,
Együttleges szellemben él, cselekszik,
Kitűzött tervét bizton létesíti,
Mig eljön a vég, s az egész eláll. -
Portested is széthulland így, igaz,
De száz alakban újolag felélsz,
És nem kell újra semmit kezdened:
Ha vétkezél, fiadban bűnhödöl,
Köszvényedet őbenne folytatod
,
Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod.

4.
LUCIFER (gúnnyal)
 Ne félj, csak szellemed vesz,
De tested megmarad, mint múmia,
Kiváncsisága iskolás fiúknak,
Torz arculattal, melyről elmosódott
Az írás, szolga volt-e, vagy parancsolt.

6.
LUCIFER
Ah, a lehetlen lelkesít fel, Ádám!
A férfiúhoz méltó ez s dicső ám.
Istennek tetszik, mert az ég felé hajt,
S ördögnek kedves, mert kétségbe ejt majd.

7. LUCIFER
Hiú törekvés. Mert egyént sosem
Hozandsz érvényre a kor ellenében:

A kor folyam, mely visz vagy elmerít,
Uszója, nem vezére, az egyén. -
Kiket nagyoknak mond a krónika,
Mindaz, ki hat, megérté századát,
De nem szülé az új fogalmakat.
Nem a kakas szavára kezd viradni,
De a kakas kiált, merthogy virad. -
Amott azok, kik békóban sietnek
Mártírhalálra, gúnytól környezetten,
Látnak csak egy embernyomot előre,
Köztük dereng fel az új gondolat;
S azért meghalnak, mit utódaik

14. LUCIFER

Haszontalan aggódás is leendne
Azt féltened. Míg létez az anyag,
Mindaddig áll az én hatalmam is,
Tagadásul, mely véle harcban áll.
S mig emberszív van, míg eszmél az agy,
S fenálló rend a vágynak gátat ír,
Szintén fog élni a szellemvilágban
Tagadásul költészet és nagy eszme.
De mondd, mi alakot vegyünk magunkra,
Midőn leszállunk a zajgó tömegbe,
Mert így csak e helyen birunk megállni,
Hol múlt idők ábrándja leng kör.

 

Megtekintések száma: 433 | Hozzáadta:: Hírmondó | Helyezés: $
$
/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
Copyright MyCorp © 2017 | Az oldalt a uCoz rendszer működteti