Madách
Imre Az ember tragédiája c. drámai költeménye a Faust-téma legnagyobb magyar
irodalmi alkotása. Megírásában nagy hatással volt rá Goethe Faust drámája.
Madách
Az ember tragédiáját 1860 körül írta, olyan kérdésekre keresi a választ, hogy
mi a célja az emberi életnek, fejlődik-e a világ, milyen kapcsolatban van
tudomány és áltudomány.
Az ember tragédiájában Lucifer Istentől független erő („mindöröktől
fogva élek én”). Ő „a tagadás ősi szelleme”, ellenpontja az örök isteni
értékeknek. Lucifer nem dicséri alázattal a létrejött világot, szembeszáll az
Úrral. A világban a cél, a változás és az összhangzó értelem hiányát
kifogásolja. Az Úr elűzi őt a mennyekből, s az Édenben két megátkozott fát, a
tudás és a halhatatlanság fáját kénytelen átengedni neki.
Célja világos: az Úr világának megdöntése. Meg akarja semmisíteni az embert,
meg akarja akadályozni az emberi történelmet. Lucifer az első színekben az újat
teremtő gondolat indulataival lép elénk. Végzete a szüntelen bukás, de ennek
tudatában is vállalja lázadó szerepét.
Alakja rokonszenvet vált ki, helyenként hősiesnek tűnik.
Lucifer első csatáját siker koronázta: az első emberpár elkövette az ún.
"eredeti bűnt”. Ádám elhagyta az Urat, s azt gondolja, semmiféle köszönettel
sem tartozik Istennek.
Az önerejére támaszkodó Ádám a jövőbe szeretne látni, tudni akarja, miért fog
küzdeni, mit fog majd szenvedni.
Fontos mozzanat, hogy a jövőt Lucifer mutatja meg. Lucifer célja az, hogy az Úr világát megdöntse,
értelmetlenné tegye a teremtést.
Keretszínekből és történeti színekből
áll a történet. A történeti színekben Ádám nem közvetlenül Luciferrel kerül
összeütközésbe. Lucifer csak Ádám kísérője lesz. Ádám fellobbanó hitével a
kétely érveit állítja szembe. Vitájuk végigvonul az egész műalkotáson,
párbeszédükben a különböző választási lehetőségek között dönteni nem tudó író
vívódása fedezhető fel. A különböző érvek egymás ellen szegüléséből alakul ki a
tragédia drámaisága.
Ádám és Lucifer egymással szembenálló értékeket testesít meg. Alakjuk
színről-színre változik.
Ádámot Lucifer viszi mindig előre, látszólag tehát a haladás motorja, szinte el
is feledkezünk arról, hogy miért teszi ezt.
Ádámot lelkesítő új eszméknek mindig a hanyatló részébe viszi el a
főhőst, ezzel akarja kétségbeesésbe taszítani. A párizsi színben Ádám
gyilkosává is válik, s a világűr színben is csak a Föld szellemének közbelépése
menti meg Ádám életét. Az utolsó színben is ő mondja ki az
"öngyilkolás" szót. Lucifer
tudatos állhatatossággal mutatja meg nekik
a jövőt, 1-1 kor hanyatlásának
időszakát mutatja be, így a negatívumok dominálnak /így az álomjelenetek
nem torz képet adnak a történelemről/.
Lucifer szerepe a mű folyamán változik, átalakul.
A mítoszokban az Úr és Lucifer
ellentétek, viszont az alapkérdésekben
egyetértenek.
Lucifer Ádám társa, kísérője - nagy igazságokat mond ki, hamis illúziókat
leplez le.
Éles elméjű kritikus, a "fagylaló észt",a rideg tudományokat
képviseli. Nincs szüksége érzelmekre,
nem fél, nem hátrál meg, kitartása hősies. Iróniája, fanyar humora tetszik az
olvasónak.
Kigyűjtöttük Lucifer néhány nekünk
tetsző megnyilatkozását:
1.
LUCIFER
S nem érzéd-é eszméid közt az űrt,
Mely minden létnek gátjaul vala
S teremtni kényszerültél általa?
Lucifer volt e gátnak a neve,
Ki a tagadás ősi szelleme. -
Győztél felettem, mert az végzetem,
Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
De új erővel felkeljek megint.
Te anyagot szültél, én tért nyerék,
Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény. -
Ott állok, látod, hol te, mindenütt,
S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?
2.
LUCIFER
Megúntam ott a második helyet,
Az egyhangú, szabályos életet,
Éretlen gyermek-hangu égi kart,
Mely mindég dícsér, rossznak mit se tart.
Küzdést kivánok, diszharmóniát,
Mely új erőt szül, új világot ád,
Hol a lélek magában nagy lehet,
Hová, ki bátor, az velem jöhet.
3.
LUCIFER
Minden, mi él, az egyenlő soká él,
A százados fa s egynapos rovar.
Eszmél, örül, szeret és elbukik,
Midőn napszámát s vágyait betölté.
Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.
Ne félj, betöltöd célodat te is,
Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van
Szorítva az ember egyénisége.
Látád a hangyát és a méherajt:
Ezer munkás jár dőrén össze-vissza
Vakon cselekszik, téved, elbukik,
De az egész, mint állandó egyén,
Együttleges szellemben él, cselekszik,
Kitűzött tervét bizton létesíti,
Mig eljön a vég, s az egész eláll. -
Portested is széthulland így, igaz,
De száz alakban újolag felélsz,
És nem kell újra semmit kezdened:
Ha vétkezél, fiadban bűnhödöl,
Köszvényedet őbenne folytatod,
Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod.
4.
LUCIFER (gúnnyal)
Ne félj, csak szellemed vesz,
De tested megmarad, mint múmia,
Kiváncsisága iskolás fiúknak,
Torz arculattal, melyről elmosódott
Az írás, szolga volt-e, vagy parancsolt.
6.
LUCIFER
Ah, a lehetlen lelkesít fel, Ádám!
A férfiúhoz méltó ez s dicső ám.
Istennek tetszik, mert az ég felé hajt,
S ördögnek kedves, mert kétségbe ejt
majd.
7. LUCIFER
Hiú törekvés. Mert egyént sosem
Hozandsz érvényre a kor ellenében:
A kor folyam, mely visz vagy elmerít,
Uszója, nem vezére, az egyén. -
Kiket nagyoknak mond a krónika,
Mindaz, ki hat, megérté századát,
De nem szülé az új fogalmakat.
Nem a kakas szavára kezd viradni,
De a kakas kiált, merthogy virad. -
Amott azok, kik békóban sietnek
Mártírhalálra, gúnytól környezetten,
Látnak csak egy embernyomot előre,
Köztük dereng fel az új gondolat;
S azért meghalnak, mit utódaik
14. LUCIFER
Haszontalan aggódás is leendne
Azt féltened. Míg létez az anyag,
Mindaddig áll az én hatalmam is,
Tagadásul, mely véle harcban áll.
S mig emberszív van, míg eszmél az agy,
S fenálló rend a vágynak gátat ír,
Szintén fog élni a szellemvilágban
Tagadásul költészet és nagy eszme.
De mondd, mi alakot vegyünk magunkra,
Midőn leszállunk a zajgó tömegbe,
Mert így csak e helyen birunk megállni,
Hol múlt idők ábrándja leng kör.
|
