Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy óriási tehén. Az a tehén nagyobb volt, mint a tenyerem, pedig az én tenyeremnél aligha akad nagyobb. Annak a tehénnek a hátán éldegélt egy gazda, Jóska és barátai. Az egész  faluban elterjedt volt a tejtermelés és a tejtermékek. Mindenki reggel, délben, este tejet ivott. A bíró úgy tartotta: „aki tejet iszik, az nekem hiszik”!
Egy napon Jóska épphogy csak felébred, látja, hogy a tejraktár üres. Elfogyott a tej! Nagyon megijedt, hisz tizenkét napon belül esedékes a tárgyalása. A szomszédja, Pista, borzasztóan meg akarta szerezni Jóska földjeit, hogy ő legyen a faluban a legnagyobb földesúr. A bíró dönt, hogy kié marad vagy lesz a telek. Köztudott, hogy minden tárgyalás előtt felhörpint egy üveg tejet, a tiszta látásmód érdekében. A gazdánk úgy dönt, hogy felkerekedik, és valahonnan az Isten háta mögül is, ha kell, szerez tejet. Pakol magának egy kis útravalót, és elindul. Mendegélt, mendegélt, három napon át, míg kiért a falujából. Egy sűrű erdőben találta magát. Leveszi rózsaszállal díszített kalapját, és felkiált:
- Hölgyek, urak! Valaki kér tőlem egy kevés búzakenyeret?
Egy ijedt kis hangocska lágyan megszólal:
- É-én, ha nem zavarok...
- Jöjjön csak!
Abban a pillanatban Jóska megpillantott egy szépséges leányt. Szakadt ruhában, csapzott hajjal sétált oda hozzá.
- Ha kérdezhetem, maga kisasszony mit keres ilyen sűrű erdőben?
- Én a közeli királyság királykisasszonya vagyok. Épp epreket szedtem, mikor azon kaptam magam, hogy eltévedtem – mondta a leány, miközben egy keveset tört a búzakenyérből. – Köszönöm. Magát mi szél hozta?
- A hatalmas tehénhez készülök. Muszáj megfejnem, hisz a kis falu, amelyből jövök, tejmániás de elfogyott az összes – magyarázta a gazda.
Ezek után együtt továbbmentek. Jókat beszélgettek út közben. Egyszer csak az erdő végében találták magukat. Két út volt. Az egyik arannyal, ezüsttel, gyémánttal volt kirakva, a másik kosszal, porral, földdel. Gondolkodtak, melyiken menjenek tovább, mikor Jóska megszólalt:
- Menjünk jobbra, a koszos ösvényen.
- Miért? – kérdezte a leány. – Ha balra mennénk, meggazdagodhatnánk. Ha jobbra megyünk, még koszosabbak leszünk, mint most. Nem akarom összepiszkolni szép ruhámat.
- Ne légyen kapzsi királykisasszony! Magának mindene megvan, nekem megvan, ami kell. Úgy vélem, ha jobbról megyünk, előbb odaérek a tehénhez, maga pedig a királyságához.
A királykisasszony elhallgatott. Úgy vélte, a gazdának igaza van, nem engedett a csábításnak. Mendegéltek tovább, a poros úton. Körülbelül feleúton jártak, mikor megpillantottak egy öregasszonyt. Nagyon gyengének tűnt, sápadt volt a bőre. Megszólította őket:
- Sziasztok kedveskéim! Esetleg van-e nálatok egy kevés víz és eleség?
- Hej, jónapot öreganyám! Hogyne lenne, vegyen amennyit csak akar!
Az öregasszony megköszönte kedvességüket, majd a háta mögül kivett egy furcsán kinéző tárgyat: - Tessék, ez egy fejőgép. Nem fogod tudni megfejni a tehenet e nélkül.
Jóska döbbenten nyúlt a varázstárgyért, de egy szempillantás alatt eltűnt a kedves öreganyó. Nem értették, hogyan is kell ezt a masinát használni. Nem akarták húzni azt a drága időt, ezért úgy döntöttek továbbmennek. Sok-sok gyaloglás után, meglátták a leány palotájának csúcsát. Haj, de örült a királykisasszony! Viszont a boldogság sírássá változott.
Eszébe jutott, hogy el kell válnia Jóskától, amit nem kívánt, mert titokban kicsit megtetszett neki. Úgy döntött, továbbmegy, és majd a visszafeleúton mond búcsút. Ezért továbbment a gazdánkkal. Körülbelül három nap sétálás után, észrevették, hogy nagyon sötét van. Felnéztek, de nem látták az eget, csak egy fekete-fehér takaróféleséget. A tehén alatt voltak. Jóska előkapta a fejőgépet, majd különböző dolgokat mormolt neki:
- Abrakadabra, abrakadabra! Szezám tárulj! Csinálj valamit?!!
- Nyugodj meg, Jóska. – szólt a királykisasszony. – Szerintem mond neki azt, hogy: Kis fejőgép, nagy fejőgép! Szükségünk lenne a segítségedre épp!
Amint a leány elmondta a varázsigét, a varázslatos fejőgép óriásivá nőtt, és elkezdte megfejni a hatalmas tehenet. Azt hiszem, összesen háromszáz üvegnyi tej gyűlt össze. No, hatalmas boldogság volt ott, hisz a gazda szinte biztos volt abban, hogy ő fogja megnyerni a tárgyalást!
Most már csak egy probléma volt, vajon hogyan jutnak vissza? A tehén lenéz rájuk, bár csak egy állat, de látja, hogy kétségbe vannak esve. Leemeli az orrát, és kacsint egyet, hogy felmásszanak rá. Jóska, és a királykisasszony meglepődött, de felmásztak, hisz ennél jobb dolog nem is történhetett volna. Mikor már mindketten stabilan álltak az állat orrán, a tehén a fejét a hátához fordította, ahol lemásztak. A gazdánk faluja határában találták magukat. Késő este volt, ezért lepihentek. Az éjszaka folyamán Pista észrevette, hogy visszatért Jóska. Ami viszont őt főleg érdekelte, az a tej volt. Mikor megbizonyosodott, hogy biztosan alszik, belopódzott a házába. Elkezdte sorban kihordani a tejesüvegeket. A kétszázkilencvenkilencediknél tartott, mikor kezdett feljönni a nap. Gyorsan elcipelte még azt az egyet, majd a bíró házához szaladt.
- Jó reggölt bíró uram, Pista volnék, emlékszik?
- Hogyisne emlékeznék! Mi járatban?
- Egy kis ajándékot hoztam magának... – mondta Pista, miközben elővette az üveg tejet.
- Ó, köszönöm!
Ez volt a tárgyalást megelőzően pár órával. Boldogan indult meg Jóska, a pajta felé, ahol elrejtette a tejeket. Viszont ledöbbent, mikor a tejek hűlt helyét találta.
- Jaj, istenem! Mit tegyek, mit tegyek...
Végül jó kedvel indult el a tárgyalásra. Sétált egy keveset, mikor megérkezett, meglátta a leányt szép ruhában, az épület ajtaja előtt. Titokban Jóskának szurkolt, de azt mondta csak kíváncsiságból jött oda. Megkezdődött a tárgyalás. Jóska elmondta kalandjait, és Pista szótlanul állt. Mikor egyszer csak kibukott a száján, hogy ő lopta el a tejet. Mindenki meghökkent, főleg a bíró. A döntés így az lett, hogy Jóskáé lesz a föld.
Ünnepeltek, mulattak, kivéve Pista. Közben Jóska és a királykisasszony összeházasodtak, ásó, kapa, harang válassza el őket. Itt a vége fuss el véle.
|
