Amikor először hozzáértem
forróság sebzett meg.
Főleg azért, mert nem jó helyen fogtam meg. Akaratlanul igaz, de
megsütötte az ujjam. Nem volt szándékos, tudom én. Egy ló, ami tüzel nem
mindennapi! Nem gyűlöltem érte, hisz ez a munkája. Ugye. Az áram érintkezésével
életre kelve a gyűrött ruhák ellenségévé vált. Nem is csodálom, hisz nem elég,
hogy a ruhaneműk a mosógép gyomrában vannak, még ráadásként miután túlélték az
emésztést, meg is kell száradniuk. Utána
pedig jön a vasalás. Persze, a legtöbb vasaló sajnálja a ruhát és igyekszik
óvatos lenni. Vannak viszont gorombák is, amelyek kíméletlenül vasalják a
ruhát. Miután elvégezte dolgát, kénytelen visszavonulni. Mindenki kineveti,
mert szűk orra után óriási test jön, ami körülbelül huszonöt centiméteres, és
még farka is van!!! Furcsállják benne, hogy
dolga közepette, ha felmérgesedik, gőzölög!
Nem egyszeri látvány, ha a
nélkülözhetetlen házi segéd begőzöl. Begőzöl
ám, mint néha én….
