Azt hiszem,nem tagadhatom,hogy bennem is megvan az ősi
jelszó:Ej,ráérünk arra még!
Amikor elsős voltam,sosem keltem fel a reggeli ébresztőórára.Be kell
vallanom,ha anyukám nem jött volna be a szobámba,és nem húzta volna le a
takarót,és majdnem velem együtt a lepedőt is,ott aludtam volna
délig,bármennyire korán feküdtem is le.Mostanság ez már egyáltalán nem jellemző
rám,de most az az új divatom...khm, mármint szokásom,hogy miközben tanulom a tananyagot,mintha
a televízió &eacu
...
Tovább »
