- Itt van! Itt van a Mágus bácsi!-kiáltotta Lacika.
- Te jó ég! Még be sem mutatkoztam! Fekete Kalap vagyok, akit mindenki csak Igazságnak hív! A mesémből rá is jöttök, hogy miért. Tehát, mikor Laci felkiáltott, akkor jelentem meg én. Pontosabban nem én voltam a Mágus bácsi, hanem csak rajta ültem. Természetesen a furcsa és csodálatos gondolatokkal teli fején néztem a nagyvilágot. Olyan büszkén tartottam ott magam! Mindenki csak ámult-bámult, és remélem engem is néha észrevettek, hogy milyen szépen díszelegtem ott fent. Magas, karcsú, fekete és pöndör bajuszos, mérges nézésű, de igen lágyszívű, idős ember volt a gazdám. Egyszer, amikor az egyik mutatványát csinálta, ahol Lacika is ott volt, feltámadt a morgó medvét játszó szél, mint akit felkeltettek téli álmából. Természetesen felkapott, és elvitt magával. Meg nem állt L
...
Tovább »
