Csütörtöki depresszió, iskolában
Babits után szabadon
Fekete felhők szorongnak, s ugyanezt érzem hasamban,
jobbfelől a koporsómat teszik le egy pillanatra,
s úgy állok a suli előtt, mint aki valakit lelőtt.
A felhők már meghajolva, fejünkre esőt jósolnak,
s csörren valami fülünkbe, be kell mennünk föcire,
bús tanuló lankad itt, s itt egy részeg, vajon mennyit itt?
Két gyerek galambot eres
...
Tovább »