PALICSI PITE - Diákblog - Miroslav Antić iskola, Palics

Feje tetején forog a világ,              
a vaknak meg a szeme tág.
Az iskolában nem tanulunk,
A szép cerkával nem írunk.

Lila tehenecske néz az égre,
Halak fészkelnek a tetőre.
Kézen jár a ló, ugat az őz.
A giliszta gulyás leveskét főz. 

Trillázik a piros paprika,
Szambázik a kertben a cékla.
Napraforgó táncol a réten,
A sárgarépa bokszol szépen.

A sapkás manó kint a réten,
nagyon vidám a zimankós télen.
Ez volna az én furcsa álmom,
Kacagjatok, egy, kettő, három!

Nekem van egy kiscicám,
sok-sok mindent látott már.
Szőre szinte tarka barka,
szaladozik jobbra s balra

Az én pici cicuskám
minden nap csak engem vár.
Hazaérjek akarja,
a sült csirkét meg imádja.

Játszik, játszik, meg nem áll.
Mindent szétszed. Jaj, de kár!
Nem kell neki varázsalma,
finom halra fáj a foga. ... Tovább »

Pereg az aranylevél tölgyfáról,
Gyerekek duzzognak iskoláról.
Esik az eső, fázik már az erdő,
Jeges hő tanyája útszéli berek.

Október, sok bús esőcsepp,
mint megannyi hűs könnycsepp.
Fúj a szél, rázza a fákat,
igyál, hát most egy jó teát!

November, a ködök anyja ő,
sejtelmes fehér hölgy, libbenő.
Hideg kezét a vállamra teszi,
S szemét a könny belepi.